Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban... 65 viseltek, a bíróval együtt felügyelhették az esküdtek munkáját.17 Az a tény, hogy az 1569 és 1579 közötti időintervallumon belül öt évben választottak tanácsnokokat, az utolsó négy évben megszakítás nélkül, azt mutatja, hogy a város vezetése differenciáltabb és fejlettebb volt, mint azt korábban feltételezték. így Nagybánya esetében nem fogadható el az a tétel, hogy az esküdtek választása, valamint a szenátus kifejezés mindenképpen egy fejletlenebb önkormányzatiságra utalna, jóllehet a városvezetés önmagát a legtöbb esetben szenátusnak, vagy esküdt polgárok tanácsának titulálta.18 A vizsgált tizenegy évben a szenátus létszáma általában 12 fő volt, ehhez hozzá lehet számítani a bírót, ez a létszám megfelelt az általános gyakorlatnak. Négy évben volt 12 megválasztott esküdt, ugyancsak négy évben volt az a szokás, hogy 10 esküdtet és 2 tanácsnokot választottak be a szenátusba, három évben eltértek ettől a gyakorlattól, két alkalommal 11 esküdt került megválasztásra, egy alkalommal pedig 9 esküdt és 2 tanácsnok.19 Tanácsnoknak mindig két főt választottak meg, a tárgyalt időszakban először 1572-ben választottak tanácsost, majd 1576 és 1579 között folyamatosan volt tanácsos a városi szenátusban. A kutatás jelenlegi szakaszában nem tudok arra a kérdésre választ adni, hogy miért választottak egyik évben külön két tanácsost, a másik évben pedig kizárólag esküdteket. A városi jegyzőkönyvben talált adatok alapján nem rajzolódik ki valamilyen törvényszerűség, vagy minta, így csak feltételezhetjük, hogy a tanácsosválasztás nem feltétlenül többletfeladat megjelenésével járt együtt, hiszen a szenátus összlétszáma ebben az esetben sem nőtt, a két tanácsos inkább ellenőrző funkciót gyakorolt, a bírót tudták helyettesíteni bizonyos esetekben. Az 1576. év kivételes volt ebből a szempontból, ugyanis pestis pusztított a térségben, az esküdtek közül öten meghaltak, így a két tanácsosra - Péchy Pálra és Mészáros Kiliánra - jóval több feladat hárult, mint a korábbiakra.20 A tanácsosok közéleti szerepvállalására találhatunk néhány példát a Szepesi Kamarához küldött kérelmek, levelek között. Az egyik példa ugyancsak az 1576. évi pestisjárványhoz kötődik. Az irat Katus János esküdt testamentumának végrehajtásáról, hiteleinek kifizetéséről, valamint fiának, Tamásnak gyámság alá helyezéséről szól. Eszerint az 1577-ben megválasztott két tanács17 RNL NB VJ föl. 68. 18 RNL Nb Priv 16. valamint Österreichisches Staatsarchiv (Wien) Finanz- und Hofkammerarchiv Alte Hofkammer Hoffinanz Ungarn Vermischte ungarische Gegenstände RN 12b fol. 705-707. A városi tanács és szenátus megkülönböztetésére Id. DILCHER 2006. 37- 51. p. 19 RNL NB VJ fol. 47., 54., 63., 68., 82., 104., 115., 123., 140., 148., 159., ill. BÁCSKAI 2002. 29-30. 20 RNL NB VJ fol. 123.
