Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Mátyás-Rausch Petra: A nagybányai politikai elit és a helyi bányászatban betöltött szerepe a kamarai kezelés évei alatt (1569–1579)
62 Királyi, fejedelmi jelenlét a források faluként vagy birtokként említik őket. Az előbbit nagybányai telepesek alapították a 15. században, míg Kapnikbányát felsőbányái telepesek hozták létre ugyancsak a 15. században. Kapnikbánya eredetileg Kővár várához tartozott, a Drágffy család örököseként a Báthory család birtokolta ezekben az években a hozzá tartozó 16 faluval együtt. Ennek ellenére a bányajoghatósági szempontból továbbra is Nagybányához tartozott.4 Nagybánya városa I. Lajos magyar királytól kapott első ízben kiváltságokat, ezeket az elkövetkező évszázadokban a többi magyar uralkodó is megerősítette. Az 1376-ban adományozott privilégiumlevél szövege civitas nostra kifejezéssel illette a bányavárost, lakói évi egy összegben adóztak, saját bányabíróságuk volt, a város határában lévő erdőket szabadon használhatták bányászati célokra, malmokat, kohókat építhettek a bányák mellé, ezeket örököseik birtokolhatták, vásártartási jogot kaptak, szabadon választhatták plébánosukat, illetve részleges vámmentességet élveztek (Bihar, Szatmár, Külső-Szolnok és Szabolcs vármegye irányában).5 Kubinyi András terminológiáját felhasználva Nagybánya városa a királyi szabad városok kategóriájába sorolható, az alsó-magyarországi bányavárosokkal együtt. Kubinyi András ebbe a csoportba sorolta még a sze- mélynöki városokat, a hét szász várost, illetve Kolozsvárt. A koronázás utáni törvények adott paragrafusa (1608:1.10) ugyanazon városok országgyűlési képviseletét ismerte el, mint amelyeket az 1514:3. artikulus is felsorolt, ez a cikkely azonban nem a városokat, hanem az elidegeníthetetlen koronajavakat foglalta magában. Az alsó-magyarországi bányavárosok után Nagybányát külön is megemlítette a törvény szövege, így valószínűsíthető, hogy Nagybánya részt vehetett az országgyűléseken. Ez a kiváltság volt Kubinyi szerint a választóvonal a földesúri szabad városok és a „közjogilag szabad városok” között, az utóbbiba tartoztak a királyi bányavárosok Nagybányával egyetemben.6 Nagybánya kiváltságos jogi helyzetét a 16. század második felében is megőrizte, szabadon alakíthatta önkormányzatát, megmaradt a szabad plébános/lelkészválasztás, és a vámmentesség is az előbbiekben ismertetett megyékre vonatkozóan.7 4 Felsőbánya latin neve Medii Montis, német megfelelője pedig Mittelsperg volt. Felsőbánya ma: Baia Sprie, jud. Maramure?, Románia. Fejlődésére ld. WENZEL 1880. 115-116. p. Lá- posbánya ma: Bàita, jud. Maramureç, Románia. Kapnikbányára ld. MARSAI 1940. 101— 104. p. illetve Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest) Erdélyi országos kormányhatósági levéltárak (F szekció) Gyulafehérvári Káptalan országos levéltára Erdélyi fejedelmi kancellária Libri Regii 3. köt. fol. 333-334. 5 Direçtia Judeteanâ Maramures a Arhivelor Nationale Primaria Oraçului Baia Mare Fond 1. Documente privilegiale I. 6., 7/a., illetve 35. 6 KUBINYI 2006. 51-61. p. 7 H. NÉMETH 2006. 109-122. p.
