Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata a Mohács utáni évtizedekben
34 Királyi, fejedelmi jelenlét a város birtokába adta, 1377-ben pedig a városi adóztatás alá vonta.40 Annak ellenére, hogy szinte az összes magyar koronázott fő megerősítette ez utóbbi kiváltságot,41 a telepített jobbágyok vármegyei/kamarai megadóztatása sok kellemetlenséget okozott a városnak. Úgy tűnik, II. János (Zsigmond) 1560. november 22-én kelt oklevele végérvényesen eltörölte Erdőfelek vármegyei adóztatását, ezen problémával ugyanis a következő fejedelmek alatt nem találkozunk.42 Az 1562 és 1564 között keletkezett iratok szinte kivétel nélkül Kolozsvár és a környező királyi birtokok közti határviták rendezéséről szóltak. Ekkor került Kolozsvár tulajdonába Léta vára is annak minden tartozékaival. A birtokadománynak volt precedense: 1405-ben Zsigmond király (1387-1437) a városnak adományozta a várhoz tartozó malmokat.43 1562-ben pedig a romos állapotú vár, illetve a hozzá tartozó falvak - Asszonyfalva és Felsőfüle - és mezőgazdasági területek felett kaptak birtokjogot a kolozsváriak, akik ezáltal jelentős bevételhez jutottak.44 Az adomány hátterét összpolitikai összefüggésben kell megvizsgálni. A Balassa Menyhért, Léta vár birtoklója ellen II. János (Zsigmond) királynak nyújtott katonai segítség olyan tárgyalási feltételeket nyitott meg a városvezetés előtt, melyek révén a városnak joggal lehettek területi igényei is. Sőt, a győzelem olyan alkalomnak bizonyult, amelyet a város igyekezett kihasználni és újabb területek megszerzésén túl, vitás határügyeit is rendezni. A kincstári birtokadományok amúgy is kétséges és általában rövid haszonélvezeti joggal bírtak, s folyamatosan ki voltak téve a változó érdekviszonyoknak. Tudták ezt jól a korabeli városatyák és igyekeztek a kedvező alkalmat megragadni. Nem véletlen tehát, hogy ekkor kerül a király elé a Kajántóval fennálló határkő vita,45 illetve a Bács és Kolozsmonostor birtokain keresztül a szucsági erdőbe vezető út használatának kérdése is.46 II. János (Zsigmond) király legjelentősebb városépítő intézkedése, sőt, talán a 16. század legmeghatározóbb rendelete 1568-ban született. Az oklevél, bár elsősorban egyházi vonatkozásban szokták emlegetni, bő egy évszázaddal a politikai paritásos rendszer bevezetése után keltezett és lényeges alapelvekkel bővítette azt. A rendelkezés ugyanis amellett, hogy a magyar és a szász 40 JAKAB 1870. 58.; 94. p. 41 Zsigmond 1415-ben JAKAB 1870. 151. p., I. Mátyás 1468-ban és 1478-ban JAKAB 1870. 229., 261. p., II. Ulászló 1493-ban és 1510-ben Fasc. 1. nr. 34., Izabella 1557-ben. Átiratban Fasc. D. nr. 27. JAKAB 1888a. 55-57. p. 42 Fasc. D. nr. 26. JAKAB 1888a. 57-58. p 43 JAKAB 1870. 126. p. 44 Fasc. D. nr. 28, 29. JAKAB 1888a. 76-77. p. 45 Fasc. M. nr. 30, 31. 46 Fasc. S. nr.l. JAKAB 1888a. 77-79. p.
