Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata a Mohács utáni évtizedekben
Flóra Ágnes: Kolozsvár és a központi hatalom kapcsolata... 31 felesküdött vagy sem Ferdinándnak. A korabeli viszonyokat tekintve azonban aligha maradhatott ki az eskütétel alól. A források hiányára több magyarázatot lehet hozni. Szélsőséges példákat is találunk, amikor a városi elöljárók egy-egy számukra kellemetlenebb időszak lezárásaként az írásos emlékeket is megsemmisítették.25 Kolozsvár esetében talán reménykedhetünk abban, hogy az iratpangás a két fél közötti kapcsolathiánynak tudható, nem pedig tudatos vagy véletlen információvesztésnek. Erősíti ezt a feltevést az a tény is, hogy a városi levéltár oklevélgyűjteményében sem találunk Ferdinándtól kapott levelet (a már említett konventi levél megerősítésén túl), a jogbiztosító iratok védelmére pedig minden korban nagy hangsúlyt fektettek. Szinte kizárt, hogy azokat „selejtezték” volna. Diósy Gergely nótárius 1592-ben összeállított levéltári jegyzéke sem tartalmaz Ferdinánd nevében kibocsátott oklevelet.26 Tehát az utókor hanyagságára sem fogható egy esetleges iratvesztés. Magyarázat lehet, hogy Ferdinánd figyelmét akkor a felvidéki hadszíntér teljesen lekötötte, s a felvidéki városok hűségének megtartása sokkal égetőbb probléma volt, mint az erdélyi városok hűsége, ahol Kolozsváron kívül Szapolyainak amúgy sem volt jelentős támogatói bázisa. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az adott politikai helyzetben Kolozsvár nem volt befolyásos tényező, s talán a városvezetők sem keresték Ferdinánddal a szoros együttműködést, ismerve a magyar király olykor túlzottan kegyetlen leszámolásait.27 Ha nem is kapott új vagy megerősítő kiváltságleveleket, Szapolyai alatt nyert előnyeiből mindenképp veszített a város, elég csupán az aranybeváltó kamara szebeni visszaállítását megemlíteni. Ugyanaz történt, mint annak idején, amikor Kolozsvár kapta meg ezt a jogot: a király saját támogatói bázisát kívánta ily módon kielégíteni.28 Ez esetben azonban nem annyira Szeben volt a haszonélvező - bár kétségtelen, hogy az ottani ötvösök örülhettek leginkább a döntésnek -, mint inkább a Ferdinánd-közeli befektetők, akik bérbe vették a kamarát.29 Ebben az időszakban Kolozsvár és a központi hatalom érdekei nem találkoztak. Szapolyai János özvegye, Izabella, Fráter György, illetve II. János (Zsig- mond) király és Kolozsvár kapcsolatára a status quo volt jellemző. Izabella (1556-1559) rendre megerősítette a férje által kiadott kiváltságokat, illetve 25 KISS 1974. 464-475. p. 26 Oklevélgyűjtemény. Diósy-index. Közölve: Kiss 2003a. 144-159. p. 27 Csendes 1981.60. p. 28 OBORNl 2002. 63-66. p. 29 Uo.
