Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Recenziók
300 Recenziók tásáról olvashatunk. A felvilágosodás eszméinek terjedése következtében megjelent az igény a szélesebb néptömegek tájékoztatására, amely cél betöltésére elsőként német nyelvterületen kezdték a kalendáriumokat használni. Onnan átvéve került ez a módszer magyar viszonyok közé. A kalendárium természetesen már előtte is létező műfajának megreformálására Mária Terézia uralkodása alatt tették meg az első lépéseket. Ekkor azonban még egyáltalán nem nevezhető a hiteles tájékoztatás eszközének, nem is vezetnek be forradalmi újításokat, továbbra is a tradicionális stílussal lehet leginkább jellemezni. Az 1800-as évek második évtizedétől fedezhetjük fel polgári jellegű értékek megjelenését, a racionálisan gondolkodó, számításokat végző, takarékoskodó gazda mintájának terjesztésében. Ugyanakkor ez a jelleg csupán a kalendáriumi piac töredékére jellemző, ugyanis a nagy példányszámban fogyó, népszerű kiadványok csupán az egyszerű szórakoztatást és saját profitjuk maximalizálását tartották szem előtt. Mindezek következtében a racionális, polgárinak mondott értékszerkezet csak nagyon lassan terjedt ezekben a különböző kiadók és szerkesztők által előállított, az egész paraszti társadalom által fogyasztott kiadványokban. A második tanulmány Kossuth, mint a legkedveltebb figura megjelenésével foglalkozik a Bucsánszky Alajos—Rózsa Kálmán-féle kiadó naptáraiban. A 19. század második felében piacvezetőnek számító kiadóvállalat ponyvajellegű kalendáriumaiban rendszeresen közölt dicsőítő verseket és történelmi visszaemlékezés köntösébe bújtatott fikciókat. A vállalat különböző politikai véleményámyalatokat igyekezett kielégíteni kiadványaival, ennek megfelelően a monarchiapártitól, később dualizmuspártitól a valamelyest ellenzéki hangvételig igyekezte kiszolgálni az olvasókat. A Kossuthról szóló szórakoztató, izgalmas, sokszor természetfeletti történeteket a fogyasztók többször elővették az év során, és általában nagyon várták a következő évi folytatást. A hetvenes évek második felére a téma meglehetősen megkopott, majd új erőre kapott a főszereplő halála után, így a Kossuth-kultusz csúcspontja a 20. század első évtizedeire tehető. A harmadik tanulmány a kalendárium 20. század eleji olvasóközönségét állítja a középpontba. A század elején eltörölt illeték következtében a forgalom megsokszorozódott, így tulajdonképpen a vagyonosabbaktól kezdve a szegényebbekig a magyar parasztság minden rétege az iparág fogyasztói közé tartozott. Ebben az időszakban az újságolvasás még nem volt elterjedt a vidék világában, ebből kifolyólag a kalendárium egyet jelentett a legfontosabb tömegmédiummal. Ennek révén ismerték meg a nagyvilág történéseit, a politikai híreket, háborús eseményeket, valamint naptárat, szórakoztató anyagot és rengeteg hirdetést is tartalmazott. Ezen olvasmányok mentális hatásáról a következő tanulmány szól részletesebben. A kötet utolsó írása már a ponyva jellegű kalendáriumok hanyatlásáról tudósít, amelyek helyett az első világháborút követően a kiadvány három másik csoportja válik dominánssá. Közülük is legnépszerűbbek az agrárszervezetek által megjelentetett kalendáriumok, ezek már sok gazdálkodással kapcsolatos hasznos, gyakorlati információt tartalmaztak, például az állattenyésztéshez, vetőmagokhoz, földműveléshez kapcsolódóan. A harmincas évekre már a Hangya Szövetkezet adja el naptárából a legtöbb példányt. Utóbbi tartalmának a fele már ténylegesen tájékoztató jellegű, nem a szórakoz
