Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Műhely - Deák Ernő: Magyar várostörténet 1780–1918. Összehasonlító adatok alkalmazása a városfejlődés kutatásában
254 Műhely Das System der zentralen Orte Österreichs. Eine empirische Untersuchung. Wien-Köln 1978.) Munkám második része kapcsán már utaltam arra a hét fejezetre vagy fő pontra, amelyek meggyőzően bizonyítják a feldolgozott települések városi vagy félvárosi, nagy-, közép- vagy kisvárosi jellegét. Kiemelem azokat a funkciókat, amelyek közvetlenül mutatják a kiválasztott település belső szerkezetében a városi, illetve bizonyos központi funkciók ellátásában vonzáskörét tekintve más településektől elütő jellegét (járási, megyei hivatalok, felsőoktatási intézmények stb.). A két korábbi résztől eltérően hangsúlyosan térben és időben tájékozódom, vagyis azt vizsgálom, hogy földrajzi fekvésükből adódóan melyek azok a települések, amelyek az egyes periódusokban jellegükben eltérnek környezetüktől, kiemelkednek az átlagból. E kvantitatív összehasonlító módszer alkalmazásánál retrospektív eljárással élek. Gyakorlatilag a történeti Magyarország utolsó, 1910. évi népszámlálásának állagát vizsgálom, és ebből kiindulva viszonyítok. Ehhez tájegységenként kerületi szintig lebontva vetem össze a település- és népességszámot egy-egy területen belül. Az összehasonlító adatok alapján országos szintig kimutatható a nép-, illetve laksűrüség. Ezek alapján lehet felállítani a nagyságrendet mind országos, mind tájegység, mind pedig megyei, járási szinten. Ez egyfajta szűrőrendszer, háló, amelyen fennakadnak az átlagtól eltérő esetek. Habár munkám során végül is időrendi sorrendben vizsgálódom, lényegében mégis az 1910-es szintből következtetek, azaz azt elemzem, hova, milyen szintig vezetnek vissza a nyomok. A városiasodás mikéntje lényegében a fejlődés menetének, ütemének meghatározásában jelenik meg. Ebben az összehasonlításban beszélhetünk - természetesen csupán módszertanilag - statikus és dinamikus együtthatókról. Statikusnak tekinthető egy bizonyos év vagy periódus adatállománya, amelyből graduálisan egy-egy időszak fejlődési szintje állapítható meg, olvasható le. A dinamikus együtthatókra különböző időszakok összehasonlításából lehet következtetni: ezáltal lehetséges a progresszió menetének és intenzitásának betájolása. Ennek alapján állapítható meg a viszonyítható, illetve viszonyított „több” vagy „kevesebb”. Rendkívül fontos viszont, hogy lehetőség szerint a teljes vizsgált korszakban ugyanazokkal a mércékkel éljünk, különben használhatatlanok a kiszámított értékek. Vizsgálódásaim középpontjába - nyilvánvalóan kvantitatív eljárással - az ún. kettős átlag- vagy középértéket (doppelter Mittelwert) állítom. A teljes vizsgált időszak változásait ugyanazon kombinációs eljárással, a számtani középértékekből kiindulva mérem, értékelem, vagyis az 1910-es állapotok eredőit következtetem ki, (in der Retrospektive) vezetem vissza II. József uralkodásá-
