Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Lupescu Radu: A politikai állásfoglalás művészi megnyilvánulása Kolozsváron a 15. század közepén
Lupescu Radu: A politikai állásfoglalás művészi megnyilvánulása... 21 alkalmanként királyfinak (infans) nevezték. Az 1445-1452-es periódusban az I. Ulászló alatt elnyomott Habsburg-pártiság ismét felszínre tört, és ennek immár Hunyadi János sem szabott korlátokat. A várakozás kissé feszült hangulatának kontextusában születtek meg a fentebb tárgyalt szebeni és kolozsvári emlékek. Amennyiben a szebeni Rosenauer-falkép heraldikai dekorációját az eredeti kifestéssel együtt 1445-re datáljuk, úgy Szeben még a harmadik periódus legelején, művészi eszközöket is bevetve egyértelművé tette kiállását Utószülött László oldalán. Ez nem meglepő, hiszen a szász városok Albert halála óta következetesen Habsburg-pártiak voltak. Hunyadi János 1441-ben fegyveres erővel pacifikálta azt a vidéket I. Ulászló javára. A kolozsváriak Habsburg-szimpátiáról tanúskodó heraldikai reprezentációja alig néhány évvel későbbi, mint a szebeni. Az ottani emlékeket az 1440-es évek végére, az 1450-es évek elejére lehet datálni. Kolozsvár esetében mindenképpen számolni kell egy erősebb Hunyadi-Jagelló szimpátiával, hiszen I. Ulászló volt az a király, aki visszaadta a városnak az 1437-es lázadásban való részvétel miatt elvett kiváltságokat. Hunyadi János mindvégig a város egyik fő támogatója volt, kisebbik fia itt született.17 Számolni kell azonban egy erős Habsburg- párti táborral is, amelyik történetesen kezében tartotta a város vezetését: körükből került ki a városbíró és a plébános is. Csak e két tábor létezésével tudjuk megmagyarázni, hogy az 1457-es erdélyi polgárháborúval kapcsolatban úgy V. László, mint később Mátyás király is a hozzá hűséges kolozsvári polgárokról emlékezett meg. A pártállást Kolozsvár esetében minden bizonnyal a szász és magyar natio törésvonalán kell elképzelni, ugyanis azokban az években a város lakossága nem csak az országos események miatt szakadt két táborra, hanem a két natio is komoly konfliktusba került egymással a hatalomgyakorlás megosztása miatt. Ez a belső konfliktus vetült ki politikai állásfoglalásukra is. A szász natio a Habsburgok oldalán keresett támogatást, a tábor egyik fő képviselője pedig a város plébánosa, Georg Schleynig volt. E Bécsben tanult pap igen jó kapcsolatot épített ki V. Lászlóval, aki végül kinevezte királyi káplánná és címert is adományozott neki. Egyúttal a Szent Mihály plébániatemplom utolsó nagy építője is volt, a nyugati kapu átalakítása és az V. Lászlóra utaló heraldikai program minden bizonnyal az ő müve. Ezzel szemben az erősödő magyar natio a Hunyadiak mögött vonult fel, de csak V. László halála után érték el célkitűzésüket: 1458. január 31-én Szilágyi Mihály kormányzói minőségében elrendelte az önkormányzat átszervezését, ebbe a magyar és szász natio képviselői immár paritásos alapon kerültek be.18 17 LUPESCU 2012a. 16-17. p. 18 KISS 2003. 164-165. p.
