Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Magyar Várostörténeti Atlasz - H. Németh István: Sopron. Magyar Várostörténeti Atlasz 1
Sopron. Magyar Várostörténeti Atlasz 1. 203 kort követően megismerhetjük a népvándorlás korának változásait, valamint a középkori Sopron alapjául szolgáló ispáni vár korszakát. Ezt követően a településmorfológiára legnagyobb hatást gyakorló mozzanatok kiemelésével a ma is látható Belváros kialakulását, illetve ezzel szoros kapcsolatban a soproni külvárost ismerhetjük meg. Jómagam a kora újkor leírását jóval kevésbé kidolgozottnak éreztem. Ez az érzés nem csupán abból adódik, hogy a város története (főként Házi Jenő és a szerző, Szende Katalin munkásságának köszönhetően) éppen a középkor tekintetében a legjobban kidolgozott, hanem az is okozza, hogy a város belső területe és térszerkezete a középkor végére nagy részben már kialakult, és Dávid Ferenc kutatásaiból jól tudjuk, hogy a telekszerkezet a 18. századra is megőrizte a középkori állapotokat. A város tehát a 16-17. században leginkább az oszmán kihívás, valamint az ezzel szoros összefüggésben lévő erdélyi fejedelmek támadásai kapcsán létrejött újabb erődítések, védelmet szolgáló építkezések miatt változott. Nagyjából ugyanez mondható el a város közigazgatási jellemzőire is. A szerző a gazdasági és társadalmi változásokat a város térbeli jellemzőivel szoros összefüggésben, érthetően, világosan és kiválóan foglalja össze. A bemutatás kiterjed a város építkezéseit befolyásoló tényezőkre éppen úgy, mint a városban lakó népesség ellátását szolgáló objektumok és a természeti környezet elemeire. Kücsán József, a Soproni Múzeum muzeológus-néprajzos munkatársának leírása a társadalmi változásokat sok esetben már a néprajzi módszerek bevonásával is ismerteti, ezt azonban a történeti módszertannal is egybeszövi. Az 1700 és 1850 közötti Sopron településmorfológiai bemutatása így kevésbé tagolt, mint az előző fejezet. A korszakok és azon belül a változások fő motívumai helyett számára a város jól elkülöníthető részei (a Belváros, a Várkerület, a Külváros, a külvárosi városfal körül elterülő településrész) jelentették a leírás vezérfonalát. A várost az új építkezések, a városi életmód építészeti és környezeti meghatározó tényezői, ezekkel összefüggésben az életmód jellemzői által megszabott háromszög keretei közt látjuk viszont. Kücsán József leírása igen élő, az egykori soproni városlakók (polgárok, városlakó nemesség, iparosok, szolgálattevők, földművesek stb.) mindennapjait érzékletesen bemutató szöveget nyújt az olvasónak. A mü kézikönyv jellege azonban ezzel semmit sem csorbul, hiszen a szöveget jellemző elevenség hihetetlen mennyiségű adatot, közigazgatási és építészeti információt tartalmaz. A város ekkor kezd igen lassan mind nagyobbá válni, hogy a kezdeti 8000 fő körüli (egyebekben magyar- országi viszonyok között nem olyan kis várost mutató) lélekszámról a 12 000, majd 16 000 fő körüli népességet érje el. A növekedés egy stabil, de nem kirobbanó gazdasági fejlődést mutató város képét mutatja, amit jól magyaráz a soproni életvitel, az őstermelés nagy aránya. Bár a kiadvány főként egy városra
