Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Magyar Várostörténeti Atlasz - Szende Katalin: Magyar Várostörténeti Atlasz: Feladatok, eredmények, perspektívák
194 Magyar várostörténeti atlasz tokát egyaránt, és a projektet a nemzetközi vállalkozással összhangban az új igényekhez és lehetőségekhez kell igazítani. Természetesen szükség van további városok kiválasztására és feldolgozására az ország területén, hogy a minta egyre reprezentatívabb, összehasonlító vizsgálatokra alkalmasabb legyen. Azt is célszerű lenne nemzetközi együttműködés segítségével elérni,17 hogy Szlovákia a maga igen gazdag történeti városhálózatával ne maradjon fehér folt a közép-kelet-európai országok atlaszkiadásában. Több város esetében (pl. Pozsony, Kassa, Nagyszombat) adottak lennének a források és a személyi feltételek is közös szlovák-magyar projektek megvalósítására. Az atlaszok digitális publikációját is minél előbb meg kell kezdeni. Írországhoz hasonlóan már most is mellékelünk minden kiadásra kerülő atlaszhoz egy CD-ROM változatot is, a jövő azonban (sőt, már a jelen is) az Internet- alapú publikációké. Ezzel a céllal 2012 júniusában Budapesten angol, cseh, ír, német, osztrák, román és magyar kollégák részvételével egy kerékasztal- tanácskozást szerveztünk, ahol egy, az egész európai projektre kiterjedő web- alapú atlaszpublikáció lehetőségét, és az oda vezető lépéseket vitattuk meg. A münsteri kollégák, Dániel Stracke és Benjamin Hamann bemutatták a rövidesen nyilvánosan is hozzáférhető staedtegeschichte.de portált, amely megfelelő fejlesztéssel hozzáférésként szolgálhatna az összes európai városatlasz számára. Más központok, pl. a Lvivben működő Center for Urban History is több éves tapasztalattal rendelkezik várostérképek és -látképek közzétételével az intézmény honlapján.18 A digitális térképfeldolgozási technika folyamatos fejlődése, és mindenekelőtt a GIS történeti szempontú alkalmazása (a HGIS) az eredmények interaktív közreadását is lehetővé teszi, ami megsokszorozhatja az atlaszok felhasználásának lehetőségeit az oktatás különböző szintjein. Az atlaszok számának és elérhetőségének folyamatos bővítése mellett fel- használásuk új útjait is „fel kell térképezni”. Mint fentebb említettem, az atlaszok bemutatóin és árusításakor, először kissé meglepő módon azt láthattuk, hogy a legnagyobb érdeklődés nem a történészek és levéltárosok, hanem az építészek, városmémökök és a kulturális örökség védelmével foglalkozó hivatalok szakemberei részéről nyilvánult meg. Ez további érvként szolgálhat a modem kor anyagának nagyobb mértékű figyelembe vétele, valamint a régészeti és épületrégészeti kutatások eredményeinek fokozottabb integrálása mellett. Mindezen erőfeszítések mellett is úgy vélem, hogy nekünk, történészeknek valamennyire „önzőknek” kell maradnunk, és az atlaszokban összegyűjtött gazdag tényanyagot a saját kutatásainkhoz is sokkal jobban ki kell használnunk. 17 Az európai atlaszsorozat megállapodás szerint a jelenlegi, és nem a történeti országhatárokat veszi figyelembe a publikációk szervezeti keretének kialakításánál. 18 http://www.lvivcenter.org/en/lia/about/
