Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 8. (Budapest, 2013)
Királyi, fejedelmi jelenlét – városi élet a középkori és a kora újkori Erdélyben - Cziráki Zsuzsanna: „Felette kérem kegyelmedet, az szállásom felől provideáljon…” Fejedelmi reprezentáció Brassóban Bethlen Gábor látogatásai során
124 Királyi, fejedelmi jelenlét tájékozódjon a fejedelem szándékai felől. Úgy tűnik, Bethlen Gábor ekkor még nem tervezett brassói kitérőt. Hirscher bíró és a városatyák azonban úgy ítélték meg, jobb elébe menni a problémáknak, így február 20-án ünnepélyesen Brassóba invitálták a fejedelmet. A meghívást Hegyes András személyesen adta át Bethlen Gábornak a feketehalmi táborban. A tanácsúr itt, a kis barcasági helység díszletei között szembesült azzal a fölöttébb kellemetlen körülménnyel, hogy a fejedelmi vendégsereg időközben jócskán megszaporodott. Míg Hirscher bíró Fogarasban ötven darabonttal és az udvaroncok legszűkebb körével találkozott, Hegyes hazatérve már 1200 főnyi kíséretről számolt be brassói kollégáinak. A meghívást természetesen nem lehetett visszavonni, de a kétségbeesett városiak mindent elkövettek a létszám mérséklésére. Úgy tűnik tehát, hogy ismét a számok miatt bontakozott ki a vita a fejedelem és Brassó között. Hogy valójában mi is volt a tét, azt mégis Péchy Simon kancellártól tudhatjuk meg, aki végül ekképp utasította rendre a szívós tárgyalópartnernek bizonyult brassói urakat: „ többet már nem írhatjátok elő Őfelségének, hogy mi módon és hány emberével tér be hozzátok (...), nem vegzálhatjátok őt úgy, mint két éve. ”25 A majdnem három hétig elhúzódó, sértődésektől és színpadra illő jelenetektől sem mentes alkudozások végén a fejedelem mégis bejutott Brassóba, méghozzá jellemzően bethleni módszerrel: maga is engedett az alkuban, de gondosan ügyelt arra, hogy a kompromisszum inkább neki kedvezzen. Az ellentétek mérséklődésére utal az a tény, hogy Brassóban - a krónikák szerint - meg voltak elégedve a visszafogott és fegyelmezett fejedelmi vendégsereggel. 1616 után tehát úgy tűnik, lecsillapodtak a kedélyek a város és a fejedelem feszültségekkel terhelt viszonyában. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy a továbbiakban nem került sor súrlódásokra. Bethlen Gábor remekül felismerte, hogy szász alattvalói minél biztosabb uralásához gazdasági előjogaikon keresztül visz az út. Az egyik legfontosabb ragó, amelyet a brassóiak anyagi vagy egyéb természetű támogatása érdekében mozgatni lehetett, a törcsvári domínium26 és a hozzá kapcsolódó vámjogok voltak. Brassónak Törcsvárhoz, a fő jövedelemforrásaként számon tartott vámszedőhelyhez való jogát Bethlen Gábor 1617 nyarán vonta kétségbe először, s a vámjövedelmek feletti rendelkezés egészen 1628-ig vitatéma maradt a város és a fejedelem viszonyában.27 Ehhez 25 HEGYES 1909. 543. p. 26 Törcsvárhoz (ném. Törzburg, rom. Bran) tartozott a környező jobbágyfalvakból (Hosszúfalu, Csemátfalu, Türkös, Zajzon, Pürkerec, Tatrang, Bácsfalu, Apáca, Krizba) befolyó jövedelem is. 27 Vö. ANR FB Stadthannenrechnungen V/22, föl. 85. 868.; A fehérvári országgyűlés törvényei. EOE VIII. 267. p.; Bethlen Gábor resolutiója a törcsvári uradalomról. Kolozsvár, 1625. szeptember 1. Brassó város tanácsa. Privilegia et instrumenta publica (Fronius-gyűjtemény).
