Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai
434 Folyamatosság és újjászületés A város vezetése az adminisztráció igazgatása alá kerülve nem választott, hanem kinevezett tisztviselőkből állt. Az adminisztráció a következő 15 év alatt, de különösen az első években erősen ellenőrizte a bírót, a magisztrátust és a választás ügyét. így az 1688. június 10-én megalakult tanácsot 1690 júniusában lecserélték. 1691 júniusában újra tisztújításra került sor, 1692-ben ismét új bíró és új tanácsos került a város élére. Ezután rendszeresen kétévenként történt a magisztrátus megújítása - ugyanazt a személyt nemegyszer néhány éven belül újra bíróvá választották - arra azonban, hogy ugyanaz a bíró 6-8 évig egyfolytában helyén maradjon, vagyis viszonylagos stabilitásra csak 1754 után tudunk példákat. A szenátorok száma 1692-től általában 12 volt, hat a magyarok, hat a németek részéről került ki. A tanácsülési jegyzőkönyvek nyelve 1689 és 1790 között német és latin, 1791 és 1814 között latin, 1815 és 1848 között magyar. Az iratok nyelve a 18. század folyamán német és latin vegyesen. A város első iskolája is német nyelvű, magyar „oskoláról” csak későbbiek a források. A kiváltságait visszanyert városban a polgárság jogai ekkor a következők voltak: saját önkormányzattal rendelkeztek, s a polgárok ennek joghatósága alá tartoztak, részt vehettek a tanács- és bíróválasztásban, csak polgárjoggal rendelkező személyek kereskedhettek, az ország területén vámmentességet élveztek (dézsma, harmincad), plébánosukat maguk választhatták. Polgárjogért való folyamodással a város magisztrátusához kellett fordulni, amely megvizsgálta ajelölt megélhetési forrásait, s hogy erkölcsös életet él-e. A polgárjogért folyamodóknak házzal, saját iparral vagy földdel, esetleg egyéb vagyonnal kellett rendelkezniük. Az anyagi feltételek mellett fontos volt az illető vallása is. A polgárok közé felvett személyek szinte kivétel nélkül katolikusok voltak. A folyamodó betelepülő személyek között a magyar mellett gyakran jelentek meg németek, elsősorban a katolikus délnémet területekről.21 21 Még a 19. század elejéről is vannak források a városba betelepülni szándékozó német földművesekről, iparosokról. A M. Kir. Helytartótanács 1802. évi 11361. számú leirata felszólítja a várost, hogy jelentse, van-e szüksége bevándorlókra a Rajna-mentéről, illetve Dél- Németországból. A város válasza nemleges, elég lakossal rendelkezik. SZVL IV. A. 1002. a) Székesfehérvár város tanácsának iratai. 1688-1848. Tanácsülési jegyzőkönyvek. 1802. május 28. No. 849. Hasonló tartalmú bejegyzés az 1817. évi tanácsülési jkv. is: május 2. No. 664.
