Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Gulyás László Szabolcs: Rezidencia és városfejlődés. Földesúr és mezőváros a középkori Magyarország északkeleti részén
216 Udvar - Város — Főváros lesztését célzó szándékukat mutatja az 1418. évi, már említett búcsúengedély megszerzése is, amely a nevükhöz köthető. A királyi fennhatósághoz szokott öntudatos pataki polgárság nyilván nehezen emészthette meg a fejleményeket. Valószínűleg ez lehetett az oka annak is, hogy miután a Perényi Miklós-féle ág kihalt és az uradalom visszaszállt a királyra, a polgárság kérésére Zsigmond 1429. március 7-én szabad királyi város rangjára emelte Patakot, a települést pedig a várnagy alól kivéve a tárnokmester bíráskodása alá helyezte, továbbá megtiltotta a várnagyoknak, hogy a patakiak szabadságait korlátozzák. Az oklevél további pontokban részletezte, hogy a polgárok milyen kötelezettségekkel tartoztak. A vásárvámot, amit a szombati piaccal kapcsolatosan fizettek, valamint a város Szent György-napi adóját az eddigi 400 forintról a következő tíz évre 100 forintra mérsékelte, de kikötötte, hogy a Szent Márton napján fizetendő 100 forintnyi kamara haszna adót továbbra is fizetni tartoznak. A pataki halászok által az újhelyi várnagynak fizetendő 14 és fél márkát 13 forintban állapította meg, és azt ezután is Szent Mártonkor voltak kötelesek a polgárok megadni, egyúttal viszont fizetési haladékot is biztosított az adóra.86 A kiváltságlevél jó alapot szolgáltathatott volna a település további fejlődéséhez, ha az továbbra is királyi tulajdonban marad. Nem sokkal ezután azonban, ugyanezen évben az uradalmat Zsigmond megint csak eladományozta, ezúttal Pálóci Péter fiainak, György esztergomi érseknek, Mátyus országbírónak és Imrének.87 A Pálóciak berendezkedése nem ment gördülékenyen. Az 1440-es években a Perényi rokonok és a Pálóciak között ugyanis viszály alakult ki a birtokkal kapcsolatosan, amely gyakorlatilag szabályos magánháborúvá vált. A fegyveres konfliktusban a város is szenvedő fél, egyúttal hadszíntér volt. 1445. május 5-én Perényi János és Pálóci Simon végül kiegyeztek és a Perényiek az idő86 DL 12052. A polgárok panasza szerint a néhai Perényi Miklós és László várnagyaitól és tiszttartóitól szabadságaik ellenére számos zaklatást voltak kénytelenek elviselni. A király ezért úgy rendelkezik, hogy „ipsi cives nostri numero et pluralitate augeantur, eademque nostra civitas eo liberius et commodosius, in ipsius desolatione et vastitate per ipsos cives et hospites nostros valeat restaurari, atque augmentari ipsam civitatem nostram Naghpathak in coetum et numerum aliarum liberarum civitatum nostrarum in regno nostro Hungarie predicto habitarum gratiose duximus aggregandam eademque civitatem nostram ac universos cives, hospites et incolas eiusdem ab omni iudicio et iudicatus vexationibus impedimentis castellanorum castri nostri Vyhel vocati, a quibus iidem hactenus multiformes vexationes habuisse referunt eximentes... iudicibusque et iudicatui magistri tavernicorum nostrorum pro tempore constituti reservantes.” 87 DL 12092. (1429. július 9.)
