Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Bessenyei József: Nagyszombat a Mohács utáni évtizedekben
Bessenyei József: Nagyszombat a Mohács utáni évtizedekben 255 16. század első felében nem mutathatók ki a városban, ezeket a fegyvereket a városon kívülről kellett behozni. A városiasodás biztos mutatójaként jelentek meg Nagyszombatban a koldulórendek. A ferencesek 1240 körül érkeztek, nem sokkal később betelepültek a klarisszák, továbbá a domonkosok, majd a város kereskedelmi jelentősége odavonzotta a johannitákat is. Viszonylag hamar megjelentek a reformáció eszméi: 1542-ben, két ferences szerzetes elűzését követően, királyi parancslevél utasította a város tanácsát, hogy hagyjanak fel az eretnekséggel.5 Első lakosai legnagyobbrészt németek voltak, ezt bizonyítják a város számadáskönyvei is, amelyeket a 14. század közepétől a 15. század végéig német nyelven írtak. A városi tisztviselők, iparosok s kereskedők - kevés kivételtől eltekintve - német ajkúak voltak. Az idők során azonban a város etnikai összetétele sokat változott. 1432-ben egy vásár alkalmával a husziták kifosztották, majd folgyújtották, és ezután mutatható ki a nagyobb mértékű szlovák (és cseh) betelepedés, amelynek pontos arányait nem ismerjük. A város elmagyaroso- dása a 16. század második felére tehető. Nagyszombatban a 16. század elején 3500 4000 ember lakott, a magyarországi városok sorában ez a 7 9. helyre volt elegendő. A század végére a lakosságszám növekedett, és mivel a rangsorban korábban előtte állt városok közül Székesfehérvár és Szeged török kézre jutott, a rangsorban is előbbre került. A 15. században a város gazdaságának erősödésével párhuzamosan folyamatosan nőtt a zsidók száma és gazdasági súlya is, amit az is mutat, hogy adójuk 12 000 aranyat tett ki. Mivel azonban ezt az uralkodó kincstárának kellett fizetniük, nem pedig a városnak, ez konfliktusokat generált, s hiába járult hozzá később az uralkodó ahhoz, hogy az úgynevezett zsidó taksa összege a várost gazdagítsa, a feszültség nem csökkent. Bírósági autonómiájuk is összeütközések forrásává vált, s ez vérvádhoz vezetett. 1494-ben tíz zsidó férfit és két nőt a főtéren megégettek, a többieket kiűzték. Ezután 1536-ban újabb vérvádperre is sor került, s azt követően egyetlen zsidó sem telepedhetett le a városban, sőt, azon át sem utazhatott. Ezt a kiváltságot I. Ferdinánd alatt 1539-ben megerősítették.6 Zsigmondtól számos privilégiumot kapott a város: vámmentességet, majd 1402-ben időlegesen árumegállítási jogot is. A husziták kártételeinek ellensúlyozására 1436-ban felújította a külföldi kereskedők kis mennyiségű posztó eladására szóló tilalmát. Két új vásámapot is kijelölt, július 25-ét és december 6-át. Mivel ezeken a napokon korábban is tartottak sokadalmat, az uralkodói 5 1542. szeptember 7., Bées, 1. Ferdinánd király - Nagyszombat városnak. Státny Archív v Bratislave - Pobocka Tmava, Archív mesta Trnavy. Král’ovské dekréty. Karton, n. 1. n. 67. 6 BÜCHLER 1917-1919.
