Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)

Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Magyar Károly: Királyi székhelyek – királyi paloták

Magyar Károly: Királyi székhelyek - királyi paloták 79 állt az uralkodó rendelkezésére.166) Érdekes egyébként, hogy mindkét városnál a palota jellegű objektum vált „a” hivatalos királyi székhellyé, az állami admi­nisztráció központjává, s ezen belül a nagyterem, vagy annak közvetlen kör­nyezete kiemelt szerepet kapott. A párizsi Palais-nál az egyes egyéb hivatalok helyszínhez kötött működése is elég jól nyomon követhető. Magyar viszony­latban a hivatalok ilyen, térben rögzült működését - talán a budai kincstárat, a domus tavernicalisi leszámítva, amely azonban nem föltétlenül jelentette a hivatali személyzet tényleges működési helyét - egyelőre egyetlen rezidenciá­nál sem tudjuk kimutatni. Sőt, a kuriális bíróságok gyakran a vezetőjük magán- szállásán működtek. A királyi rezidencia és a város fizikai viszonyát tekintve, akárcsak Budán, máshol is előfordult változás az utóbbi rovására, lásd például a Londonban a Tower, vagy Párizsban a Palais és az Hôtel Saint-Pol terjeszkedését. Igaz, mint Budán a Kammerhofnál, úgy Londonban a korai nyugati vár(ak) esetében az ellenkezőjére is láthattunk példát. Végül, a királyi székhely és a környező, egyéb királyi szálláshelyek tekin­tetében azt mondhatjuk, hogy míg a korai időszakban - gyakran az erdőkhöz kapcsolódva - az utóbbiak nálunk is viszonylag nagyobb számban fordultak elő, később ezek száma itt, London vagy Párizs környékéhez képest talán cse­kélyebbnek mondható. Bár igaz, Buda mellett a késő középkorban is ott volt Csepel és Nyék, és - igaz, kissé távolabb - Visegrád, Damásd vagy Tata. Az összevetést nyilván más szempontok figyelembevételével is el lehetne végezni, ez azonban már meghaladná jelen tanulmány így is szélesre vett ke­reteit. Rövidítések és hivatkozott irodalom la Bastille Sous le pavés, la Bastille. Archéologie d’un mythe révolutionnaire. Exposition présentée du 12 octobre 1989 au 7 janvier 1990 à l’Hotel de Sully, 62, rue Saint-Antoine à Paris. Caisse Nationale des Monuments Historiques et des Sites. H.n. é.n. (A cím után zárójelben szereplő szám - pl. 1.3 - a feje­zetszámot jelöli.) 166 L. a korai időszakból a Prázsky hrad és a Vyáehrad, valamint a IV. Vencel idejéből szárma­zó óvárosi palota, a Králúv Dvűr, valamint a hasonló korú na Zderáz városrészben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom