Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Magyar Károly: Királyi székhelyek – királyi paloták
Magyar Károly: Királyi székhelyek - királyi paloták 75 század közepétől-végétől ez a komplexum számított az ország politikai és adminisztratív központjának. V. Károly uralkodásától azonban királyi rezidenciaként háttérbe szorult. Ennek okát az 1357-1358-as Étienne Marcel-féle párizsi népmozgalomban kereshetjük: a palotába benyomuló lázadók, a trónörökös - a későbbi V. Károly király - lakosztályában, annak szeme láttára koncolták fel tanácsadóit.153 Az új, biztonságosabb lakóhely kiválasztása nem jelentett problémát, mert Párizs területén ekkor már nem ez volt az egyetlen királyi szálláshelynek alkalmas objektum. A Palais területén is jelentős építkezéseket végző Fülöp Ágost ugyanis amellett, hogy Párizs területét fallal vette körül, a Szajnától északra eső városrész nyugati oldalán, közvetlenül a városfal külső oldalán is felépített egy új, önálló erődítményt, a Louvre-t. Ez egyszerre szolgálta a város és az uralkodó védelmét - utóbbiét adott esetben akár a várossal szemben is. Bár ez szabályos alaprajzú (70 x 70 m + körülötte árok), „tipikus castell jellegű” építmény, a közepén álló hatalmas, kerek donjonnal (d = 15 m körül) királyi lakóhelynek is alkalmas volt, de ekként kevéssé használták. Bizonyos szempontból hasonló funkciót töltött be, mint a londoni Tower, s hasonló jelképpé is vált, mint az. Károly a rideg várat lakályosabbá tette, mai szóval élve várkastéllyá építtette át. A korábban csak a nyugati és déli oldalon lévő épületek mellé felépítette az északi és keleti szárnyat. Az északi oldalon, az első emeleten volt a király, a másodikon a királyné lakosztálya, amelyeket a déli oldalon kiugró díszes csigalépcső, a grande viz kötött össze. Az átalakítás ellenére kedvelt, gyakran látogatott királyi szálláshellyé ennek ellenére sem vált.154 Erre sokkal alkalmasabb volt az a Károly által teljesen újonnan kialakított palota, az Hôtel Saint-Pol, amely a Louvre-ral átellenben, a jobb parti város-, pontosabban eredetileg „kül-város-rész”-ben, azaz a Fülöp Ágost-féle városfalon kívül állt. A több, korábbi ingatlan összevonásával, részben felhasználásával, részben azok helyén kreált, hatalmas alapterületű (mintegy 175 x 300-350 m) komplexumot, amely híres volt kertjeiről, és amelyet csak kerítésfalak határoltak, a királyi család magánlakhelyének szokták tekinteni. Tény viszont, hogy 153 Ennek az eseménynek a Palais felhagyásában játszott szerepét valamennyi, a Párizs és a palota történetével foglalkozó, vagy azt érintő munka kiemeli, pl.: ERLANDE-BRANDENBURG 1989/90. 23. p.; FAVIER 1996. 293. p.; Favier 1997. 774-775. p. (az események leírásával); SALCM 1997. 40. p. 154 WHITELEY 1992. a térszerkezet és a funkciók részletes elemzésével, vö. még WHITELEY 2001b.; röviden MESQUI 1997. 279-282. p. és LORENTZ-SANDRON 2006. 88-90. p.
