Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Magyar Károly: Királyi székhelyek – királyi paloták
Magyar Károly: Királyi székhelyek - királyi paloták 71 királyi palota, udvarház jelentős hányada itt is az erdőkhöz kapcsolódott. A nagyszámú rezidencia között voltak olyanok is, mint Saint Denis, Laon, vagy Chelles „Klosterpfalz”-ai. Ha hihetünk a keltezések alapján következtethető királyi tartózkodásoknak, az ezredfordulón a rezidenciák közül Compiègne, Orléans és Párizs (ebben a sorrendben! - bár a két utóbbi között jelentéktelen különbséggel) voltak a leglátogatottabbak, mondhatni „a” központok. I. Henrik (1031-1060) és I. Fülöp alatt (1060-1108) a helyzet már alaposan megváltozott, Compiègne szerepe elhalványult, és az uralkodók csaknem kétszer annyit tartózkodtak Párizsban, mint Orléans-ban. Végül, VI. (Kövér) Lajos korában (1108-1137) az arány már teljesen eltolódott Párizs javára (26:108 x), jóllehet VII. Lajos alatt ez még némiképp visszafelé módosult.132 Hogy miért éppen Párizs jutott kiemelt szerephez, az itt is több tényezővel magyarázható.133 Az antik Lutécia romjai között Párizs már Chlodvig óta a Meroving királyok egyik székhelye volt. Később azonban háttérbe szorult, de a városi élet fennmaradt. A Szajna szigetén, az íle-de-la-Citén állt római erődítmény maradványai között később Párizs gróljai székeltek, s a szigetet az ide menekült lakossággal együtt sikerült is megvédeniük a normann támadásoktól. A római tábor területét épp Párizs utolsó gróíja, a királlyá választott Capet Hugó használta hosszú idő után először, bár ritkán, királyi palotaként; fia, Jámbor Lajos viszont már komolyabb építkezéseket végzett rajta. A központi szerep újjáéledésében tehát szerepe volt az antik örökségnek és a jó védhetőségnek, s nem utolsósorban az átkelőhelyeknek, illetve a hozzájuk vezető utaknak.134 Emellett fontos tényező volt a szakralitás. Párizs mellett, északra áll a Saint Denis bencés apátság, amely- a Merovingok óta, ha nem is folyamatosan - királyi temetkezőhely volt, és ahol a koronázási jelvényeket, valamint a királyi hadizászlót, az „oriflamme”-oi őrizték. Itt vezették a királyság hivatalos történetét is.135 Az apátság sok tekintetben hasonló szerepet játszott, mint a londoni Westminster. Bár az uralkodók gyakran látogatták, a Karolingok magánkolostoruknak tekintették, s alkalmi rezidenciaként is működött, II. (Kopasz) Károly (840-877) pl. a húsvétokat töltötte itt,136 - vesd össze a fentebb említett 132 Guyotjeannine 1996. 133 Párizs királyi székhellyé és fővárossá válására I. FROT I. 185. (P. Riché), 216-217. (A. Verhulst), 308-309., 317. (A. Joris), 354-355., 364-365. (J. Rossiaud), 383-386. p. (É. Carpentier). - A párizsi és Párizs környéki királyi paloták témája részletesen összefoglalva 1. MAGYAR 2007. 132-177. p.; ennek bővített, továbbfejlesztett formája a TBM hasábjain megjelenés alatt van. 134 LORENTZ-SandrON 2006. 6-7., 16-20. p. 135 FROTI. 317. (A. Joris); LORENTZ-SANDRON 2006. 100-101., 134-136. p. 136 BÓNIS 1967. 53. p.
