Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Magyar Károly: Királyi székhelyek – királyi paloták
Magyar Károly: Királyi székhelyek - királyi paloták 67 sági, kereskedelmi potenciálja - bár lakossága részben éppen a királyi udvar ellátására szakosodott107 - nem volt alkalmas a további fejlődésre, s így az udvar új, bővülő igényeinek maradéktalan kiszolgálására. E tekintetben Buda kezdettől sokkal alkalmasabb helyszínnek kínálkozott.108 Hozzátehetjük még: Viseg- rádon a fizikai értelemben vett tér is csak korlátozottan állt rendelkezésre, még akkor is, ha a túlparti Marost is hozzászámítjuk. Összességében tehát Visegrád nem lehetett alkalmas „logisztikai bázis” sem az udvar napi életéhez, sem az ahhoz kapcsolódó egyéb, nagyszabású járulékos események kiszolgálására. így nem lehet véletlen, hogy az 1335-ös visegrádi találkozót követően a nagyszabású uralkodói vendégfogadások többsége már Budán zajlott, mint ahogy az sem, hogy a nápolyi hadjáratok idején átmenetileg Budára került vissza a fő királyi székhely.109 110 Ne feledjük továbbá, hogy Buda mellett itt Pest és Óbuda, illetve az ezeket övező agglomeráció is számításba jött, ami nem utolsósorban az országgyűlések megrendezése szempontjából volt fontos. * * * A továbbiakban két kiragadott példán, Londonon és Párizson keresztül azt vizsgáljuk meg, hogyan alakult Európa más részein a királyi rezidencia — város - főváros viszonya. A választást az is indokolja, hogy mindkettőt a korai, de immár klasszikus értelemben vett fővárosok között tartja számon a kutatás, Párizst pedig éppenséggel a legkorábbinak vélik. A többközpontúság természetesen máshol is előfordult, mintegy az „utazókirályság” intézményének velejárójaként. Az Angolszász Krónikaíró például említi, hogy Hódító Vilmos (1066-1087) mindig viselte a koronát, amikor Angliában volt: húsvétkor Winchesterben, pünkösdkor Westminsterben, karácsonykor Gloucesterben, s ilyenkor Anglia nagyjai, az érsekek, püspökök, apátok, őrgrófok, főurak és lovagok mind köré gyűltek. Az említet ciklikus, ünnepi koronaviselések, aminek szokása még jócskán élt a 12. században is, kijelöli a három legfontosabb korai központot."0 (Mint láttuk, hasonló, a gyülekezéshez, illetve a törvénykezéshez kapcsolódó ciklikusság mutatható ki Óbuda és Székesfehérvár - vö. törvénynap Szent Istvánkor - esetében.) A normann hódítók persze ez esetben - akárcsak a többi királyi birtokok és paloták, illetve szálláshelyek esetében - angolszász elődeik örökségét, azok funkcióját és azzal együtt, legalább részben, az ezekhez kapcsolódó szokásokat 107 MÉSZÁROS 2009. 39-45. p. 108 VÉGH 2011., különösen 445^146. p. 109 MAGYAR 2007. 76-77. p. 110 The King’s Works I. 43-45.p. (Colvin); STEANE 1993. 71. p.
