Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Recenziók
580 Recenziók környezetéből. A családokon belüli (háztartások közötti), nem piaci alapú csere által érintett egyik legfontosabb termékcsoport az élelmiszereké, ahol a termelés (például városkörnyéki telkeken, vidéken élő rokonságnál) vagy a feldolgozás (befőzés, főzés stb.) a posztszocialista viszonyok között szűkülő források esetében az ételek beszerzésének anyagi terheit hivatott csökkenteni (és újratermeli a szocialista és preszocialista, történetileg kódolt értéktársításokat és szokásokat). Emellett a neoliberalizálódás következtében mind Petrzalkában, mind Nowa Hutában külföldi tulajdonú szuper- és hipermarketek formálják az élelmiszervásárlási szokásokat, amelyeket szintén különböző módokon háziasítanak a háztartások (például a háztartáson belüli munkamegosztásban van olyan személy, aki az akciós termékeket figyeli a hipermarketekben és gondoskodik ezek beszerzéséről). A kötet végül a társadalmi gondoskodás kérdéskörét elemzi. A neoliberalizálódó Nyugaton és Kelet-Közép-Európában az állam és a város kivonult a hagyományos szociális ellátás számos területéről (illetve csökkentette a szolgáltatásokat: kisebb mértékű az időskori ellátás, csökkennek a gyermeknevelés támogatásának állami és munkahelyi formái, kevés a bölcsőde, óvodák és szociális intézmények zárnak be), így a családok és háztartások, valamint a nem piaci alapú kölcsönös segítségnyújtás (például te vigyázol a gyerekekre, én cserébe ilyen-olyan szerelést elvégzek számodra a lakásban) egyre nagyobb szerephez jut. A kötet arról is beszámol, hogy az utóbbi két évtized átalakulásai ellenére a társadalmi gondoskodást illetően sok szempontból változatlanok maradtak a nemek és generációk háztartáson belüli munkamegosztási formái és lehetőségei. A Domesticating Neo-Liberalism végkicsengése — ahogy a konklúziókat tartalmazó fejezet is megfogalmazza - pozitív. Szemben a klasszikus marxista városkutatókkal, akik legtöbbször a kapitalista termelési (társadalmi) viszonyok megváltoztathatatlan- ságát, a társadalmi igazságtalanság és az egyenlőtlen területi fejlődés örökkévalóságát mutatják be, a könyv optimistább jelent és jövőt vázol fel. Elismeri ugyan, hogy a háziasított gazdasági gyakorlatok teszik lehetővé, hogy a posztszocialista városokban működjön és működhessen a neoliberalizmus (azaz a társadalmi újratermeléssel szükségszerűen újratermeljük a neoliberalizmust), mégis ezek a gazdasági gyakorlatok teszik elviselhetőbbé a mindennapi létezést. A hétköznapi cselekvéseket amellett, hogy a neoliberális status quo fenntartásaként értelmezzük, bizonyos értelemben az ellenállás gyakorlatainak is tarthatjuk, így a neoliberalizálódás mindig és szükségszerűen részleges és befejezetlen folyamatként jelenik meg. A háziasítás fogalmának használata révén az egymásba fonódó időkre, léptékekre és terekre lehet rámutatni, így a város nem egy múlt nélküli, zárt, homogén tartályként vagy helyi ügyként mutatkozik meg, hanem akként a sokféle kölcsönkapcsolattal bíró létezőként, miként kutatói és nem kutatói identitásaink érzékelik és interpretálják azt a hétköznapokban. Czirfusz Márton
