Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Recenziók
Stenning, Alison - Smith, Adrian - rochovská, Alena - Swiatek, dariusz Domesticating Neo-Liberalism. Spaces of Economic Practice and Social Reproduction in Post-Socialist Cities. Malden, MA, 2010. Wiley-Blackwell. (RGS-IBG Book Series) 304 p. Az elmúlt több mint két évtized piacgazdasági átmenete a kelet-közép-európai térségben döntően átalakította mindannyiunk hétköznapi háztartási-gazdasági gyakorlatait, hiszen a munka és a termelés új formái a társadalom újratermelésének módjaira is hatással voltak. Különösen érdekesek ebből a szempontból azok a városi terek, amelyekben a neoliberalizálódás talán a legkoncentráltabban mutatkozott meg. A Domesticating Neo-Liberalism című kötet ilyen, a posztszocialista identitásaink számára jórészt mindennapi és ismert történésekről szól. Felszínesen közelítve akár azt is mondhatnánk, hogy semmi újdonság nincs benne: a Krakkó Nowa Huta városrésze és Pozsony Petrzalka lakótelepe között végzett összehasonlító empirikus vizsgálatok révén a könyvben megelevenedő emberi sorsok, társadalmi gyakorlatok és háztartások akár 2012 Budapestjén is felfedezhetőek lehetnének. A könyvet végigolvasva és mélyebben átgondolva így számos olyan tanulság fogalmazható meg, amely a hazai városszociológiai, városföldrajzi és várostörténeti kutatások számára is irányadó lehet. A kötet azt az elméleti vonalat gondolja tovább a neoliberalizálódó posztszocializmusok valóságaira vonatkoztatva, amelyet a hatvanas évek végén indítottak el marxista városkutatók az Egyesült Államokban. Ezen - többek között a David Harvey által fémjelzett - megközelítés szerint a kapitalizmus kialakulásában és megértésében kulcsszerepe van a városoknak, ugyanis a városokban zajlik az a tőkekoncentrációs és tőkefelesleg-levezetési folyamat, amely a (globál)kapitalizmus legfőbb mozgatórugójaként azonosítható.1 A marxi értéktöbblet-elmélet „térbeliesítése” az 1980-as években a termelés mellett a társadalmi újratermelésre is nagyobb figyelmet fordítva az egyenlőtlen területi fejlődés elméletének megfogalmazásához vezetett, amellyel elsősorban ismét városi jelenségeket lehetett jól leírni.2 Ezt az értelmezési keretet elsősorban a nyugat-európai és az észak-amerikai urbanizáció leírására használták, relevanciája viszont a posztszocialista, a nyugati „mintákat” részben újratermelő átalakulások megértése szempontjából sem elhanyagolható. Sajnos a hazai városkutatás véleményem szerint egyelőre keveset merít ebből az irodalomból. Az elmúlt két évtized magyarországi urbanizációs folyamatairól szóló kutatások a legtöbb esetben a marxisták által a neoliberalizálódás termékeként elgondolt jelenségeket (pl. dzsentrifikáció, szuburbanizáció, a kreatív osztály megjelenése) 1 HARVEY, David: a városhoz való jog. Fordulat. (2009) 7. sz. (tél) 116-133. p. 2 SMITH, NEIL: Új globalizmus, új urbanizmus: a dzsentrifikáció mint globális városi stratégia. Fordulat, (2011) 1. sz. 28-53. p. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VII. 2012. 575-580. p.
