Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Recenziók
568 Recenziók fő okát (1911-ben rendeletileg kellett betiltani a nyilvános köpködést), ugyanakkor ők is megvizsgálták a lakókörülményeket. Mivel a nemtörődöm betegek környezetükre is súlyos veszélyt jelentettek, 1904-től az egészséges szomszédok akár be is jelenthették őket, a közegészségügyi hatóságok pedig súlyos esetben akár kényszerrel is leválaszthatták a betegeket az egészségesek mellől, emellett a svédeknél külön személyzet felügyelte rendszeresen a munkásnegyedekben élőket. Mivel a betegség terjedését főleg a betegek hanyagságában látták, az angol hatóságok a megelőzés legfőbb eszközének a lakosság „nevelését” tartották. A tbc-sekre specializálódott intézményi hálózat kiépítésével lassan nem csak a legsúlyosabb eseteket vitték kórházba, hanem a kevésbé súlyosak számára is lehetőséget nyújtottak a gyógyulásra. Mind Gothenburgban, mind Birminghamben alapítottak tüdőszanatóriumot, noha előbbiben a kedvezőtlen éghajlati viszonyok miatt hamar alternatív gyógymódokat is kellett találni, a húszas-harmincas évekre pedig kialakultak a tüdőbeteg gyermekek intézetei. Gothenburgban a gyermekek intézetbe utalása egyet jelentett a fertőzésveszélyessé vált családtól való izolálással. Egyik városban sem vették azonban figyelembe, hogy a beteg gyerekeknek nem csak friss levegőre van szüksége, hiszen sokuk vérszegény, alultáplált is volt. Jellemző a két város (ország) ellentétes hozzáállására, hogy amíg a Calmette és Guérin által kikísérletezett BCG-oltást a svédek érdeklődve fogadták és orvosokat is küldtek Franciaországba megvizsgálni azt, addig az amerikai és brit orvosok egyoldalúan elutasították a két tudós vívmányát, mondván, hogy az rendszertelen vizsgálatokon alapul, és így nem bizonyított eredményessége. A hatodik részben a szerző a közegészségügyi kérdések politikai, társadalmi aspektusait veszi górcső alá, kiemelve az ezzel kapcsolatos baloldali és feminista mozgalmakat, illetve az egészségügyben dolgozó nők (doktornők, egészségügyi felügyelők) szerepét. A nők ilyen irányú kezdeményezéseit elősegítette az is, hogy az anyaság osztálytól függetlenül összekötő élmény számukra. Női alapítású, ám nem kizárólag női tagsággal rendelkező intézmény volt Birminghamben a gyermekek egészségét figyelő társaság (Birmingham Infants’ Health Society) 1907-től, amely az évek során egyre szélesebb körű tevékenységet fejtett ki a munkásanyák és gyermekeik körében. Hasonló szervezet működött Gothenburgban is. A városvezetőség és az önkéntes női szervezetek, valamint baloldali pártok közötti legmarkánsabb vita az 1920-as években folyt a családtervezésről és születésszabályozásról. Előbbiek a praktikum és a racionalitás, utóbbiak az etika oldaláról közelítették meg a kérdést, s így ellentétük sokszor kibékíthetetlen maradt. A realista, elnézőbb Gothenburgban (hiszen ott számtalan leányanya élt) már 1924-ben családtervezéssel foglalkozó magánklinika nyílt (amit 1930-ban a város át is vett), míg Birminghamben csak 1935-ben tudtak egy olyan klinikát létrehozni, ahol a beteg nők tanácsot tudtak kérni. A baloldali politikusok hívták fel a városvezetők figyelmét, hogy a gümőkór terjedésének társadalmi háttere is van, amihez a rossz lakáskörülmények jelentősen hozzájárulnak. Niemi szerint mind a női szervezetek, mind a baloldal meggyőző erővel érvelt a két város vezetőinek az újítások bevezetésének szükségességéről, noha ennek alátámasztására nem lett volna haszontalan a két oldal közötti kapcsolatok ennél részlete-
