Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Recenziók
566 Recenziók mánya volt a magánorvosi praxisnak, ahol az orvos kiválasztásában annak társadalmi hovatartozása is meghatározó volt, addig Svédországban a magánpraxissal szemben az orvosok többsége az állam szolgálatában állt, ezért mind az orvosi professzionalizáció, mind a közegészségügy szabályozása más keretek között zajlott, mint Nagy-Britanni- ában, azonban az orvosok mindkét helyen egyfajta közvetítő szerepet játszottak a különböző korú és társadalmi helyzetű emberek között. Niemi kötetében hangsúlyosan és nem titkoltan előtérbe helyezi a közegészségügyi kérdés politikai aspektusait, különösen a feministák oldaláról megközelítve, noha az egyes pártok álláspontjainak részletes ismertetésétől - a két város különböző pártjai miatt - elzárkózik. A második fejezetben bemutatja vizsgálatai színhelyét, a két iparvárost, a „legjobban kormányzott”, ám „Anglia legrútabb városát”, Birminghamet, valamint „Svédország Angliáját, kis Londont”, Gothenburgot. A hasonlat nem véletlen, hiszen számtalan angol és skót kereskedő, iparos jámlt hozzá a település fejlődéséhez. Mindkettő többszázezres lakossággal rendelkezett (1911-ben Birminghamnek 840 000 lakója volt, Gothenburgnak valamivel kevesebb). A központ-nyomornegyed-külváros elkülönülésének, valamint az ezzel kapcsolatos városrendezési terveknek az elemzésekor (28-29. p.) a szerző talán túlságosan a mai normák alapján ítélkezik, amikor elítélően nyilatkozik a külvárosokba településről, ami „hozzájárult egy újfajta férfiuralomhoz’', mivel ,,az otthon és a lakhely elkülönítése drasztikusan csökkentette a középosztálybeli férjezett nők munkalehetőségeit". Az olvasóban önkéntelenül felmerül a kérdés: vajon valóban mindenáron - mai értelemben vett - munkát szeretett volna a századfordulón egy középosztálybeli családos nő? A városnegyedek után ismerteti a szegényebb munkások lakástípusait (így Gothenburg piciny, zsúfolt bérházait), majd a munkaviszonyokat. (39-44. p.) Véleményem szerint azonban ebben a részben is megfigyelhető, hogy a szerző által választott feminista nézőpont egyfajta kiegyensúlyozatlansággal párosul. Az alfejezet legnagyobb részében szinte kizárólag az egyes iparágakban tevékenykedő nők arányát és alacsony fizetésüket elemzi, azonban az arányok ilyen mérvű eltolódásával úgy vélem, nem lehet teljes képet alkotni a korabeli munkaviszonyokról. Célszerű lett volna legalább pár oldalt szánni az egyes iparágakban dolgozó szakképzett és képzetlen férfi munkaerőre, fizetésük-megélhetésük összehasonlítására is. A családi viszonyok esetében markáns különbség van a svéd és az angol modell között: előbbiek elnézőbbek voltak a házasság előtti nemi élet, leányanyaság, törvénytelen gyermek kérdésében, míg az utóbbiaknál az ilyen személyek a társadalom számára kitaszítottá váltak. Az eltérő megítélés kihatott a két város közegészségügyi problémáinak megoldásaira is. A harmadik fejezet egy rövid áttekintés a közegészségügy történetéről, addigi vívmányairól, a különböző testületeknek és hatóságoknak a járványok megfékezésében, valamint a védhimlőoltás elterjesztésében játszott szerepéről. Niemi ismerteti a két országban ezzel kapcsolatban hozott főbb törvényeket, és a két város egészségügyét formáló (vagy inkább formálni próbáló) hivatalokat. A negyedik részben a szerző a 19-20. század fordulója közegészségügyének egyik legégetőbb problémáját, a csecsemőhalandóságot és az annak csökkentésére irányuló megoldási stratégiákat mutatja be. A csecsemőhalandóságnak több oka volt: nagy volt a halandóság a két hónapnál fiatalabb csecsemők közt légzőszervi betegsé-
