Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Recenziók
RECENZIÓK Oyón, José luis La quiebra de la ciudad popular. Espacio urbano, inmigración y anarquismo en la Barcelona de entreguerras, 1914-1936. (A népi város kettéhasadása. Városi tér, bevándorlás és anarchizmus a két világháború közti Barcelonában, 1914-1936.) Barcelona, 2008. Ediciones del Serbal. [Collección «La estrella polar» 51] 542 p. José Luis Oyón spanyol várostörténész az 1990-es évek közepe óta foglalkozik a barcelonai munkásság 20. század eleji történetével. A Katalán Műszaki Egyetemen oktató urbanista itt ismertetett kötete - több korábbi munkája után - a barcelonai munkásságot vizsgáló kutatásainak legteljesebb szintézise. Azonban már a kötet címe is némi magyarázatra szorul. A szerző a népi város fogalma alatt, magyar fogalomhasználatunktól meglehetősen eltérően, a barcelonai munkásság világát érti. Első pillantásra az is meghökkentőnek tűnik, miért tekinthető Spanyolországban a két világháború korszakhatárnak. Bár az ország mindkét világégésből kimaradt, és a korszakban a legsúlyosabb, az országot érintő kataklizma az 1936-1939 között lezajlott polgárháború volt, az Ibériai-félsziget egyáltalán nem maradt érintetlen az egész európai kontinenst megrázó világégések hatásaitól, így teljes joggal használható, és használják is erre a térségre a más európai országok esetében megszokott periodizációt. Spanyolországban azonban általában a második világháború egyik nyitányának tekintett polgárháborúval szokás lezárni ezt a korszakot. Az pedig, hogy mit ért a szerző kettéhasadás alatt, lényegében csak a könyv végén derül ki. A polgárháború idején a francóista erőkkel fegyveresen szembeszálló barcelonai munkásságot korábban vagy egységes tömegként látták, vagy pedig az ellenállásban döntő szerepet játszó anarchista munkásokról mélyebb elemzés nélkül jelentek meg olyan kijelentések, hogy ők feltehetően a nem kvalifikált bevándorlók közül kerültek ki. Azt viszont még senki sem kutatta tudományos igénnyel, honnan jöttek, hol és milyen körülmények között éltek. A kötet célja ennek a kérdéskörnek a körbejárása. A problémafelvetésnek köszönhető a mű különös szerkezete: míg a kötet első, terjedelmesebb része a barcelonai munkásság társadalomtörténeti leírását nyújtja, bemutatva a város robbanásszerű demográfiai növekedését, a munkásság tagolódását, lakásviszonyaikat, a közlekedés fejlődését és a lakóhelyi közösségi életet, addig az utolsó két fejezetet tartalmazó második rész a munkások politikai szerveződésével foglalkozik. így Oyón számára a társadalomtörténeti elemzés tulajdonképpen csupán eszköz annak bemutatására, hogy a barcelonai munkásság mely csoportjai körében szerzett az anarchizmus komoly tömegtámogatottságot - Barcelona vált ugyanis az európai munkásság körében kialakult egyik legradikálisabb politikai mozgalom, az anarchizmus legfontosabb központjává, mondhatni „fővárosává”. A mű elméleti kereteinek felvázolásakor a szerző leginkább a városi tér, illetve a munkásság, mint osztály vizsgálatának összehangolására tesz kísérletet, ehhez azonban meg kell állapítania, hogy eddig kevés a két szempontot egyaránt a kutatás fókuszába URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VII. 2012. 555-560. p.
