Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Gyulai Éva: Miskolc 1702–1755. Kamrai igazgatás, megváltakozás és zálogbirtoklás egy mezővárosban a 18. század első felében
518 Folyamatosság és újjászületés Miskolc azonban a 17. század végére „elvesztette” tisztán jobbágyi jogállású lakosait, 1696-ban alig pár főt írtak össze telkes, adózó jobbágyként. Ez nem azt jelenti, hogy a miskolciak teljesen kikerültek az adózás alól, csak azt, hogy valamiképpen lazult a jobbágyi kötelék, vagyis például örökös jobbágyságról egyáltalán nem beszélhetünk a mezőváros vonatkozásában. A miskolciak az ún. libertálások, zálogolások, vagyis a foldesúr által hosszabb-rövidebb időre - természetesen mindig valamilyen ellenszolgáltatás, legtöbbször pénz ellenében — elengedett szolgáltatások alapján kerültek egyre messzebb a klasszikus jobbágyi státustól. Egyébként a dézsmával kapcsolatban is voltak változások a 17. század végén, a város kommunitásának súlya annyira megnövekedett, hogy a 17. század utolsó másfél évtizedében a mezőváros a kamarától bérbe vette a dézsmát, és egy összegben fizetett lakosai termelvényei után, egyébként gabonában, amelyet a király egri élésházába szállítottak.2 A társadalmi változások közé tartozik a nemesség arányának emelkedése is, ez egyrészt a miskolciak megnemesítéséből, másrészt, s talán ez a fontosabb, a nemesek beköltözéséből származott. Míg a 17. század közepéig a borsodi nemesség fő „sűrűsödési pontja” Szendrő mezőváros volt, a szendrői Alsó vár és Felsővár, mint Eszakkelet-Magyarország legfontosabb erőssége védőernyője alatt a 17. század második felétől egyre több nemes tűnik fel Miskolcon, pl. a szendrői Aszalay család is alapít egy miskolci ágat, Aszalay András borsodi alispán lesz, Aszalay Ferenc pedig Rákóczi titkára.3 Miskolc a 18. század elején már Borsod vármegye kulturális és igazgatási központjának számított, a Rákóczi-szabadságharcot többször innen irányította a fejedelem, lakosai közül számosán részt vettek a harcokban, nemesi elitjének több tagja fontos funkciót kapott a konföderációs állam és a hadszervezet testületében, adminisztrációjában.4 Miskolcon azonban nemcsak a nemesek, illetve a valódi nemesi ingatlannal, azaz kúriával rendelkezők, hanem - a telkek zálogba vétele miatt - a jobbágyi jogállásúak is szinte saját tulajdonukként kezelték ingatlanukat, és nemcsak a szabadabb birtoklású, a telektől független, az ingatlanforgalmat tekintve a mezőváros joghatóságához tartozó szőlőket, hanem a bel- és kültelkeket is. Mindez előrevetítette egy nemesi vagy polgárias attitűd kialakulását, illetve Miskolc 18. századi redemptióját. A török kor öröksége a város egyöntetűen református vallása is, amely vallás és egyház, műveltség egyeduralmán a 17. század végéig semmi sem ütött rést. Egyébként az uradalom zálogbirtokosai is jórészt a refor2 GYULAI 1997.; GYULAI 1998b.; GYULAI 2000a. 3 GYULAI 2003. 4 Gyulai 2005b.
