Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Szirtes Zsófia: "Ipsum populi eligant, qui melius videbitur expedire". Szász János szebeni királybíró választásának várospolitikai kérdései
476 Folyamatosság és újjászületés ró (1676-1680) beiktatása erre az eljárásra ad fejedelmi kori példát. Semriger esetében a százak tanácsa ugyanis négy személyt ajánlott a királybíró választására.A négy jelölt nevét a tanács felterjesztette Apafi Mihály fejedelemnek, aki néhány nap múlva Semrigert nevezte ki.38 Bár a szebeni tanácsülési jegyzőkönyv bejegyzése Semriger esetében szabad választást említ, anélkül, hogy további három személy jelöléséről megemlékezne, egyéb források alapján úgy tűnik, bevett gyakorlatról volt szó.39 Johannes Zabanius bécsi követjárása során, 1693. március 12-én az uralkodóhoz intézett, erdélyi szász ügyeket összefoglaló terjedelmes beadványának egyik pontja szerint a gubernátor el akarja érni, hogy az ő joga legyen a szebeni királybíró beiktatása. A szászok azonban kérelmezték, hogy régi szokásukhoz visszatérve négy, a szebeni tanács által jelölt személy közül nevezze ki az uralkodó a szebeni királybírót.40 Ennek alapján már érthető, miért mosta össze a Gubernium a vitában a választás és a jelölés fogalmát. Arra, hogy a fejedelmi megerősítés megvesztegetéssel párosulhatott, a vitához kapcsolódó forrásokban is találhatók utalások. Számos 16-17. századi példát találunk azonban arra is, hogy az uralkodó, figyelmen kívül hagyva a város igényét a szabad választásra, maga nevezte ki a szász ispánt.41 Haller Péter (1500-1569) így nyerte el hivatalát I. Ferdinándtól (1526-1664) 1552 decemberében; David Weyrauch kőhalmi királybíróként kapott szász ispáni kinevezést Báthory Gábortól (1608-1613) 1613-ban.42 A fentiek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy a szebeni királybírói méltóság betöltésének kérdése az érdeklődés homlokterébe került a 17. század végén mind a város, mind a Gubernium részéről. 38 SEIVERT 1783. 411. p. 39 HR Protokoll Bd. 9. 256. p. (1676. március 20.). 40 ZlEGLAUER 1869. 120-121. p.; Vő. az Alvinczi Péter bécsi követségét előkészítő titkos instrukcióval (1692): TRÓCSÁNYI 1988. 220. p.- A több személy jelölésének korábbi gyakorlatára vonatkozó forrást az 1698. évi körkérdésre adott válaszok tartalmaznak (ld. később). 41 Vö. SEIVERT 1782. 263. p.; SEIVERT 1783. 143-163. p. 42 Zimmermann 1884. 568. p. 47. jegyz.; uo. 569. p. 63. jegyz.
