Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai
452 Folyamatosság és újjászületés Az egykori Budai külvárosban álló két őrtorony a 18. század elejéig állt. Egyiket a Szent Donát kápolna építéséhez használták fel, a másikat a jezsuiták szőlőskerti építkezései során tüntették el.48 Összegzés: a változások eredménye A városkép alakulásának egyik legfontosabb eleme a városmag, a történeti belváros sorsa. A 18. századi városkép szempontjából - sőt, máig - meghatározó jelentőséggel bír az, hogy e városrész területe szinte változatlan maradt, s csak mérsékelten tudott kiterjedtebbé válni. Az utcák nyomvonala nagyjából megmaradt a középkorival egyező vonalon, itt-ott a későbbi építések folytán csekély módosulás következett be. A belváros nagy építményei - kis túlzással - szinte teljesen kitöltik területét, a nagy meghatározó épületek között fennmaradó helyen ugyancsak viszonylag nagy polgárházak épültek. Az eltűnő vár és az eltűnő királyi bazilika és kápolnái, a prépostság és intézményei helyébe a püspöki palota, s jelentős egyházi és világi épülettömbök kerültek. Korábban minden épület helyén több kisebb helyezkedett el. A nagyobb arányú építkezések a 18. század harmadik évtizedében indultak meg, majd 1740-től fokozódó ütemben alakult ki a régi lassú eltűnésével az új városkép. 1780-ig az átalakulási folyamat elsősorban átépítésekben és néhány nagy alkotás létrejöttében jelentkezett, de a város történeti keretein belül maradt, ám már előkészítette azt a nagyobb arányú építkezéshullámot, amely a legnagyobb városképi változásokat eredményezte egészen a 20. századig. A 18. század második felére már nem csupán „magához tért” a város, hanem ismét újabb lendületet kapott. A püspöki reprezentáció helyszíneként, s Szent István-kultuszt ápoló központként lett fontos, megyeszékhelyi szerepe, valamint középfokú iskolái adtak neki jelentőséget. A fontosabb építkezésekkel egy időben kezdték meg a város közegészségügyét is veszélyeztető mocsarak lecsa- polását, ami az új külvárosok kialakulását is befolyásolta. A nagyobb vízrendezési munkálatok a város által ösztönözve az 1764. évi pozsonyi országgyűlést követően indultak meg, s országos kiterjedésű, több megyét is érintő munka keretében megvalósulva a reformkorban fejeződtek be. Külvárosai - egy kivételével - új helyen települnek újra, illetve új külvárosok születnek. A 18. századi építkezések eredményeképpen - bár a belváros térszerkezete lényegét tekintve változatlan maradt - más rendeltetésű építmények jöttek létre, 48 FITZ-CSÁSZÁR-Papp 1966. 31. p.
