Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)

Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Kovács Eleonóra: "Ugyanaz másképpen". Koronázóvárosból püspöki székhely: a 18. századi Székesfehérvár városképi változásai

Kovács Eleonóra: „Ugyanaz másképpen” - Koronázóvárosból püspöki székhely 449

5. kép. Az Oskola u. 6. láthatóvá tett középkori része napjainkban (Kovács Eleonóra felvétele)

évben fejeződött be. A város lakossága azonban az azt követő két évben - tekintettel a háborús helyzetre - amit tudott, visszaépített a falakból. Az 1730-as években tehát ezek még mindig viszonylag épek. A század közepétől azonban érzékelhető, hogy fenntartásuk inkább teher volt a lakosság számára. 1769-ben már nagyon romos állapotban voltak, s a város a Magyar Kamarához fordult segítségért (hasztalanul). A falak tatarozása még a század végén is rendszeresen felbukkan a dokumentumokban, mint problémás feladat. A 18. század végére a természetes úton való lerombolódással párhuzamosan kövei sokhelyütt beépültek a lakóházakba. A Palotai kaput a 18-19. század fordulóján bontották le. (Egy telekkönyvi bejegyzés szerint 1776-ban még állandó őrsége volt.44) A vár utolsó jelentősebb nyoma a Budai kapu és annak tornya volt. 1809-ben, József nádor látogatásakor a kaput túl szűknek találták, megnyitották, bontották, a tornyot pedig 1872-ben bontották le. így nyitották ki valamelyest a belvárost,

44 FlTZ 1957. 30. p.