Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán. Az iparosok képviseleti szerve, a Külső Tanács
Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán 419 hogy talán valami kedvező hír érkezik a kancellár hivatalából, de egyelőre csalódniuk kellett.34 Az egykori középkori magyar főváros életében elvi szempontból fontos dátumnak tekinthető 1722, hiszen ebben az évben gyengült meg jelentősen a belső tanácsosok korlátlan uralma. Ha az első csapás nem is bizonyult végzetesnek, a megkezdődött folyamatot már csak késleltetni lehetett, visszafordítani nem. A hatóságok, miután egyre-másra érkeztek Budáról a polgárság kettészakadásáról és a lázadásközeli állapotról, a város eladósodásáról, illetve a porció jelentős részének önkényes felhasználásáról szóló hírek, végül 1722 nyarán mégis közbeléptek. Ekkor már valóban komolyan vették a helyzetet, a tisztújítást sem várták meg, hanem azonnali vizsgálatot rendeltek el. A Magyar Kamara báró Maholányi Tamást és Jeszenszky Istvánt küldte Budára, akik az ellentétek fő okaként a polgárság képviseletének hiányát jelölték meg. A Belső Tanács a királyi biztosok tilalma ellenére betöltötte a két megüresedett tanácsosi állást. A belső tanácsosok magabiztossága láthatóan az 1723 húsvétján kitört hatalmas tűzvészt követően tört meg, s egyelőre nem merték kockáztatni az uralkodó és a hatóságok jóindulatát. Hamarosan kiderült, hogy a tizenkét tagú Külső Tanács mellett előírt, úgynevezett százas polgárság gyakorlatilag nem létezik. A királyi biztosok a tanács beleszólását mellőzve, a polgárok névjegyzékében felsorolt háromszáznyolcvan főből kijelölték a százas polgároknak nevezett hetvennyolc főt, illetve ezek közül a harminc tagra növelt létszámú Külső Tanácsot. Meghagyták, hogy ezentúl a két testületet összefogó szószólót a külső tanácsosok három jelöltje közül a százasok válasszák. A szószóló jogait és kötelességeit átfogalmazott hivatali esküjének szövegéből ismerhetjük meg jobban, melynek első pontja szerint legfontosabb feladata a polgárság szabadságának megőrzése. Ugyanakkor a szószóló felelőssége lett a titkos gyűlések, szervezkedések megakadályozása és feljelentése. A százas polgárság és a külső tanácsosok külön üléstermet kaptak a városházán, ahol megvitathatták a polgárság közös ügyeit, majd álláspontjukat a szószóló néhány küldött kíséretében előadta a belső tanácsosoknak. Elérték azt is, hogy jogot kaptak a porció kivetésének ellenőrzésére és a számadások felülvizsgálatára. A rendszeres hivatali működés biztosítására a távolmaradó polgárokat pénzbírsággal sújtották.35 A következő év tavaszán esedékes tisztújítás menetének felügyeletére ismét az említett két királyi biztost küldték ki. A magisztrátus elleni vizsgálat fontos elemének tekinthető az 1717 és 1723 között készült valamennyi városi számadás átvizsgálása. Az öt hónapig tartó vizsgálat eredményeként a biztosok 34 BFL IV.1002.uu. 74. d. A polgárság panasza 1715. 35 SCHMALL 1898. 141 150. p.
