Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Géra Eleonóra: Iparosok társadalmi helyzetének alakulása az újratelepült Budán. Az iparosok képviseleti szerve, a Külső Tanács
410 Folyamatosság és újjászületés nácsülésen megjelent tanácsosok ekkortól kezdve munkájukért napi 1 forint honoráriumot kaptak, a távolmaradók járandóságát pedig a jelenlévőknek utalták ki. A tanácsosok rendszeres díjazásáért cserébe a polgárság elvárta, hogy a tanácsosok a többi lakossal egyező mértékben osztozzanak a városra kivetett adó terhén. Egy másik fontos előterjesztés értelmében az adó összegét még az egyes személyek közötti elosztás előtt a polgárok tudomására kellett hozni. Az a személy, aki a várostól kapta rendes fizetését, nem lehetett tanácsos. A polgármester és a Belső Tanács ellen irányuló akciót vélhetően a jogosultságaik kiterjesztésére törekvő Külső Tanács tagjai sugalmazták. A hetedik pont ki is mondta, hogy a Belső Tanács számára kötelező a külső tanácsosok bevonásával intézkedni. A korábbi egy helyett a polgárok két szószóló választását indítványozták. A modem hivatali működés felé mutat az ülésezés menetrendjének meghatározásán túl az is, hogy szabályozták a tanácsi ügyvitelt: az adókivetést mindenkinek alá kellett írnia, ezután hagyhatta jóvá a tanács; a főkamarást és az alkamarást számadásaik évenkénti benyújtására szólították fel; minden bevételt és kiadást jegyzőkönyvezni kellett, a polgármesternek pedig láttamoz- nia. Külön pontban szerepelt az a követelés, hogy nyilvánosan ismertessék a polgársággal a város adósságterheit és hátralékait, majd nevezzék meg a végösszeget. A Belső Tanács és a polgárság közötti hatalmi vetélkedés végül kölcsönös engedményekkel zárult: 1711. december 14-én a tisztújításra összegyűlt a Belső és a Külső Tanács, valamint a polgárok. A leköszönni szándékozó polgármestert, Christoph Baitzot a Külső Tanács és a polgárság jelenlévő tagjai, tekintettel a bizonytalan időkre, maradásra szólították fel. Ugyanakkor kérték a Belső Tanács mindenkori kiegészítését tizenkét főre, mégpedig a külső tanácsosok sorából. Megismételték kérésüket a heti két előre meghatározott napon és időpontban tartandó ülésekkel kapcsolatban. A polgárság feltette a számára legfontosabb kérdést: ismeri-e a Külső Tanács a felvett hitelek nagyságát. A polgármester sejtése szerint több ezer forintra rúgó adósságokat még hivatali elődje, Sauttermeister vette fel, mivel az iratok egy részét azóta az otthonában őrizte, Baitz és a város gazdasági vezetői nem tudtak pontos kimutatásokat készíteni. A város hatalmas adósságai mellett ismét felvetődött a sokak számára sérelmes kérdés: Sauttermeister házai és boltja vajon miért élveznek tizenegy éve folyamatos adómentességet.21 Az elkövetkezendő események azt mutatják, hogy az 1710-es évtizedben a közhangulat egyre inkább a magisztrátus ellen fordult. A lakosság minden nap saját bőrén érezhette a város eladósodásának szörnyű következményeit. Az évtized közepén az adósságállományt 30 000 forint körüli összegre becsül21 BFLlV.1002.uu. Nr. 170.
