Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - Oross András: Az állandó várőrségek és az új polgárság konfliktusai a 17. század végén
Oross András: Az állandó várőrségek és az új polgárság konfliktusai... 363 bevezetőben említett városok esetében. A visszafoglalt várak kisebb-nagyobb erődítési munkálataira az egyes - a Magyar Királyság területén illetékes - kamarák jövedelmeit rendelték, ami miatt folyamatos volt az összeütközés a fortificatiót szorgalmazó várkapitányok és a pénzügyi szempontokat szem előtt tartó kamarai alkalmazottak között. Természetesen nemcsak falak felhúzásáról, védművek kiépítéséről volt szó, hanem - mai modern fogalomhasználattal élve - a környezetre ható „infrastrukturális beruházásokról” is, mint várkapuk rend- behozatala, várárkon átívelő hidak és utak építése és karbantartása, várbeli épületek (például éléstár, lőportorony) biztonságának szavatolása. Bár a katonák és a kamarai alkalmazottak együttműködésre voltak ítélve ebben a kérdésben is, a források alapján mégis úgy tűnik, sokszor az önös érdek volt előbbre való a megnyugtató megoldás helyett. Nézzük, hogy kik őrizték ezeket a többé-kevésbé megerősített falakat! A várőrség vagy a várban elszállásolt katonaság többféle is lehetett, hiszen lehetett állandó német vagy magyar őrség, de gyakran előfordult, hogy melléjük egy-egy várba - ideiglenes jelleggel - a formálódó állandó hadsereg egy-egy ezredét vagy annak néhány századát vezényelték téli vagy nyári szállásra. Első helyre kívánkozik a magyar szakirodalomban szinte teljesen ismeretlen8 szabad századok (Freie Kompanie, libera compagnia) bemutatása. Szabad századokat, kifejezetten várőrzési célzattal a harmincéves háborút követően verbuváltak a Habsburg Monarchia területén. A korabeli elnevezésben szereplő szabad jelző nem az itt szolgáló katonák ,jogi-társadalmi” státusára, hanem a velük való szabad rendelkezésre utal, ezért a magyar szakirodalomban oly elterjedt szabad katonaelemek megnevezéssel való mindenféle azonosítást esetükben természetesen ki kell zárnunk! Az 1670-es évektől a Rákóczi-szabadságharcig különösen az „újszerzemény i” várakban találunk ilyen, főleg a Német-római Birodalomban verbuvált katonákból álló századokat. 1683 és az ország nagyobb területeinek visszafoglalása után egyre tömegesebbé vált alkalmazásuk, ami leginkább költséghatékonyságuknak és a belső rendvédelemben betöltött szerepüknek köszönhető. Mivel elsősorban a várőrzés volt a feladatuk és a közvetlen hadműveletekben sem vettek részt, így - hangsúlyozandó - a formálódó állandó Habsburg hadsereg hadrendjébe sem kerültek be. Éppen ezen okok miatt többnyire vagy vete8 A szabad századok tevékenysége és szerepe a magyar hadtörténetírásban gyakorlatilag ismeretlen. Említi őket: CZIGÁNY 2004. 131-132., 145. p. A szabad századokra 1. részletesebben WREDE 1898-1905. II. 564-567. p. és I1I/2. 811-813. p., Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen 208-210. p. Előbbi munka szerint magyarországi alkalmazásuk célja az inszurrek- ció visszaszorítása, a határok őrzése lett volna, mintegy konkurenciát jelentve a magyar határőrségnek.
