Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Folyamatosság és újjászületés : városfejlődés a felszabaduló hódoltsági területeken - H. Németh István: Várospolitika új utakon. Az abszolutista jellegű várospolitika jellemzői a Magyar Királyságban a 17–18. század fordulóján
284 Folyamatosság és újjászületés városok, és általában minden olyan terület, amely a kialakuló központosított államberendezkedésű, majd később az abszolutista jellegű államok bevételeit volt hivatott szavatolni, állami ellenőrzés vagy állami irányítás alá kerüljenek. Az európai államok igénye a mindennapok befolyásolására döntő részben a nagy létszámú hadseregek kialakulásával hozható összefüggésbe. A kora újkori modem hadsereg és a hadügy irányítása, fejlesztése és finanszírozása ugyanis immáron nem a hűbéri rendszertől függő ügy volt, hanem - a hatalom újszerű gyakorlásával összefüggésben - az államhatalom más területein (pl. adóigazgatás, bíráskodási gyakorlat, az egyes közigazgatási egységekhez kötött feladatok stb.) tapasztalható központosítás - ide értve a kereskedelem irányítását is - keretében az abszolút uralkodó fennhatósága alatt kiépült és az uralkodó legitimációjával megerősített államigazgatás feladatává vált.2 A városok rendi alapokon álló önkormányzata e jelenségek következtében fontos változásokon ment keresztül. Miután a városok a rendi Európa szinte összes államában - eleinte az itáliai államok és később a holland tartományok képeztek kivételt ez alól - az uralkodótól sokkal inkább függő helyzetben voltak, mint a többi rend, ezért ezek az intézkedések eleinte őket érintették leginkább. A Német-római Birodalom tartományi városai kapcsán a szakirodalom a 17. századot tekintve kifejezetten azok állami bürokratizálásáról, a városok állami közigazgatásba való betagozódásáról, kissé szélsőségesen fogalmazva a városok „államosításáról” beszél.3 A porosz állam városainak irányítása kapcsán a 18. század első negyedében már erősen központosított, nem önkormányzati, hanem állami irányítású várospolitikáról beszélhetünk. A Francia Királyság városaiban hasonló jelenségekre figyelhetünk fel, hiszen a 17. századra a városi vezetők már leginkább az államigazgatás résztvevőiként és nem a városok szabadon választott tisztségviselőiként jelentek meg.4 2 ASCH-DUCHHARDT 1996.; ASCH 1999.; DUCHHARDT 1994.; HEINRICH 1981.; HENSHALL 1992.; VIERHAUS 1978.; HANSCHM1DT 2000. 3 A városok „államosításáról”: BLASCHKE 1991. 139-140. p.; HUBATSCH 1983. Az európai tendenciákról összefoglalóan lásd: NÉMETH 2004. 1. köt. 45-70. p., ill. TILLY 1994.; Cowan 1998.; Slack 1978.; Friedrichs 2000.; Nash 1973.; Court 1972.; Hart 1994.; CHÉDEVILLE 1980.; CHARTIER 1981.; CHEVALIER 1982.; Barnavi 1978.; MOUSNIER 1974.; OREST 1973.;Chittolini 1988.; CHITTOLINI 1994.; BRUNNER 1963.; BRADY 1985.; HEUVEL 1991.; ENNEN 1981.; Gemeinde und Staat im Alten Europa 1998.; Interaktion und Herrschaft 2004. 4 RÜGGE 2000.
