Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
274 Udvar - Város -Főváros pen úgy, mint később az eperjesi Korabinszky. Ennek számunkra az a jelentősége, hogy eredetét tekintve ez a pozsonyi evangélikus elit az ország lutheránus gyülekezeteinek sorára gyakorolt vonzást, ami részleges magyarázatot adhat kapcsolathálójuk szélességére. A kapcsolatháló Az elmondottak fényében úgy tűnik, hogy a 18. századi pozsonyi evangélikus felső réteg nyitott, az országos viszonyokra rálátni képes és társadalmi ambíciókkal teli kör volt, amely nemcsak megpróbált kapcsolatot létesíteni az országot vezető, felekezetében katolikus rendi elittel, de bizonyos fokig annak elismerését is kivívta. Tanulmányom utolsó pontjaként arra a kérdésre próbálok választ adni, hogy van-e bizonyító erejű adat arra, hogy e három evangélikus foglalkozási kör nem csupán egymás mellett létezett, hanem egymással is aránylag intenzív kapcsolatot ápoltak. Elsőként le kell szögezni, hogy 250-300 évvel korábbi viszonyok közt a kapcsolatok vizsgálata szükségképpen csak elnagyolt, felületes lehet. A források szűkössége miatt a rekonstrukció egyoldalú, ráadásul általában a formális szintre korlátozódik.33 Aligha szükséges bizonyítani, hogy a közvetlenül családi stratégiaként értelmezhető döntések nyomai - a fiúgyermek taníttatása és a kiházasítás nyomán alakuló rokoni hálózatok - alkalmasak arra, hogy az említett foglalkozási csoportok egymáshoz mért rangviszonyait és a kapcsolódási irányokat felmérjük. Ezek mellett a kapcsolatok meglétének bizonyítására leginkább az olyan, tartós elköteleződést jelentő viszonylatokat szokás használni, mint amilyenek a másodlagos rokonság intézményei. Pozsonyban a kérdések elemzéséhez szerencsénkre rendelkezésre állnak a német evangélikus egyházközség házassági és keresztelési anyakönyvei, amelyek általában igen részletes, gazdag anyagot tartalmaznak. Ezek feldolgozása során kiderült, hogy a házassági tanúként vagy keresztapaként vállalt kapcsolatok általában meglehetősen stabilak és egyáltalán nem tűnnek véletlenszerűnek: tipikusan az egyik házasuló fél - jellemzően inkább a menyasszony - (egyik) tanúja lesz a születő gyermekek keresztapja, aki így akár 15-20 éven át is egyfajta patronátust vállal e család fölött. A források jelenlegi feldolgozottsági szintje mellett előfordulási számokat vagy gyakorisági arányokat még nem tudunk megállapítani. Ehelyett néhány 33 A kor szellemi életéhez tartozó személyek levelezéséből több forráskiadvány is készült, amely alkalmas arra, hogy a kapcsolatok működésére fényt vessen, ám az itt vizsgált elitnek csak bizonyos részére terjed ki.
