Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
272 Udvar - Város -Főváros volt, ám negyedik fia Pozsonyban alapított marhakereskedőként egzisztenciát 1764-ben, amikor legfiatalabb bátyja, az ifjabb Gottfried már két éve vaskereskedőként élt meg. (Az idősebb fiúk Győrben maradtak.) Ettől kezdve a 19. század közepéig a Elabermayerek a pozsonyi evangélikus közösség legtekintélyesebb tagjai közé számítanak, amennyire ezt választott polgári tisztségeik, adójuk és keresztszülői felkérésük alapján meg lehet ítélni, és megbecsültségük fontos részét képezhette nemesi jogállásuk. Ez utóbbi adat segíthet értelmezni, hogy a reformkorban aktív Mathias Habermayer hogyan lehetett a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület tanácsának tagja és pénztárosa, ahol tekintélyes földbirtokos nemesekkel ült egy asztalhoz. A Habermayer família esete azt példázza, hogy a pozsonyi régióban tevékeny (a század elején még a Moson megyei Nickelsdorfban működő) evangélikus marhakereskedő család életében a pozsonyi - tehát fővárosi - pozíció és a nemesi rang megszerzése körülbelül ugyanabban a fázisban következett be.28 Más pozsonyi nemesített polgárcsaládok esetében nem ismerjük a részleteket, de az vitathatatlan, hogy a város sikeres protestáns polgárai nem számítottak esélytelennek a nemességre pályázók körében. A pozsonyi evangélikus elit csoportjai között a harmadik közös pont az, hogy mindegyik tevékenysége jócskán túlmutatott a város, sőt, a régió határain is. A magyarországi marhahús ismert módon elsődleges szerepet játszott az ausztriai és dél-német területek húsigényeinek kielégítésében, és a lábon hajtott ökrök hajtásának útvonalán Pozsony meghatározó helyszínnek számított - nem csoda, hogy a 18. században egy sor pozsonyi tőzsér (formálisan: mészárosmester) került be a választott polgárságba.29 De nemcsak a marhakereskedőknek lehettek sok száz kilométer távolságra kiható ügyletei a városban. Johann Adam Zechmeister pozsonyi vaskereskedő az 1760-as években megszerezte a felső-magyarországi bányatermékek kizárólagos forgalmazási jogát, amit majd veje, a már említett Mathias Habermayer fog „megörökölni” tőle.30 Az is valószínű, hogy a szőrmekereskedő (Rauchwarenhändler) profilra váltott szűcsmesterek esetében is indokolt feltételezni, hogy forgalmuk jelentős területre, bizonyára Bécsre is kiterjedt. 28 TÓTH 2009. 187-190. p. 29 Ld. a 10. lábjegyzetet. 30 A faktori tisztség több különféle változatban is előfordul. 1844-ben, Habermayer halála alkalmával említik a legteljesebb formában: „kaiserlicher] königlicher] Bergwerkprodukten Verschleiss und Speditions Faktor”-ként, de már 1809-ben k.k. Faktor az egyik elem, amikor Habermayer státusát megfogalmazzák az anyakönyvek. Apósát, Johann Adam Zechmeistert ritkábban azonosítják így (általában vaskereskedőnek nevezik), de például 1777. július 25- én, Johann Adam Habermayer - vagyis leendő vejének unokafivére - keresztapjaként faktorként írják le a rangját.
