Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai és rokoni hálózatai Pozsonyban a 18. században
Tóth Árpád: Az evangélikus polgárság és nemesség társadalmi kapcsolatai... 269 minden tisztújítás alkalmával.18 így tulajdonképpen a tanácsnokok is két réteget képeztek: az 1720 és 1800 között hivatalban volt 38 lutheránus senator közül 14 eljutott a bírói vagy polgármesteri rangig. Jelen összefüggésben ez azért érdekes, mert közülük nyolcról tudjuk, hogy korábban ügyvédkedett a városban, hárman kereskedők voltak, a fennmaradó három pedig régi városvezető dinasztiából származott, és az ő esetükben legalább a magas fokú iskolázottságot joggal feltételezhetjük. A csúcstisztségekig el nem jutott 24 tanácsnok közül tízen biztosan praktizáltak ügyvédként, rajtuk kívül legalább öten hono- rácior foglalkozást űztek (az említett patikus Kochmeister család három tagja, egy chirurgus, valamint a kor művelődéstörténetéből is ismert Benczúr József korábbi gimnáziumi tanár) - amivel szemben egy kereskedő, egy fogadós és három szücsmester képviselte a polgári foglalkozásokat. Vagyis a városvezetésben, különösen annak csúcsán jelentős volt az ügyvédek jelenléte. Ebből másfelől az is következik, hogy a pozicionális értelemben vett városi elitbe csak keveseknek sikerült bekerülniük a most felsorolt foglalkozási csoportok tagjain kívül. Az evangélikus városi elitcsoportok közös jegyei Mennyiben tekinthető hasonlónak e három foglalkozási kör - a teológus és orvos értelmiség, a kereskedő polgárság és az ügyvédek - társadalmi helyzete? Először is mindhárom csoport olyan körülmények között tevékenykedett, amelyben az elismertség érdekében szükségképpen ki kellett lépnie felekeze- tének köreiből. Jól ismert tény, hogy Bél Mátyásnak a nagyszabású statisztikai munkájához végzett adatgyűjtéséhez sikerült megnyernie Mária Terézia támo18 A szabályok kimondták, hogy ha a polgármester evangélikus, a városbírónak katolikusnak kell lennie, és fordítva. (Ugyanilyen kapcsolat állt fenn a városkapitány és a választott polgárság élén álló szószóló felekezeti hovatartozása között.) BALLUS 1823. 110-111. p. A gyakorlatban bizonyos tanácsnokok úgy álltak folyamatosan a város élén, hogy felváltva a polgármesteri és a bírói tisztséget töltötték be. Egy másik eljárási szabály szerint a restaurációkor e két vezető tisztségre úgy választottak tisztviselőt, hogy az adott egyházhoz tartozó három senior tanácsnokot minősítették jelöltnek és közülük választottak, és itt a senioratus a magisztrátusba kerülés időpontjától függött, nem az életkortól. A városkapitány viszont a junior tanácsnokok közül került ki. Ezt az eljárást azonban eddig csak az 1808. évi tisztújítás jegyzőkönyvéből sikerült rekonstruálni, így nem tudhatjuk biztosan, hogy mióta volt érvényben. Archív Mesta Bratislavy (Pozsony Város Levéltára), 2. a. (Protocolla magistratuales), 74., No. 1825. (1808. Jul. 19.) Harmadrészt olykor az is előfordult, hogy egy-egy huzamosan fötisztviselői posztot betöltött tanácsnokot utóbb Senator consularis néven említenek a források; ezek valószínűleg olyan esetek, amikor a szóban forgó személy már nem vállalt újra ilyen pozíciót, de rangidőssége még mindig kiemelte a többiek közül.
