Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tózsa-Rigó Attila: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek és a kamarai források tükrében
Tózsa-Rigó Attila: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek... 237 Nemcsak a város, hanem az egyes polgárok is gyakran hiteleztek a kamarának. Ezeket leggyakrabban a harmincadhivatalokon keresztül törlesztette a központi pénzügyigazgatás. Az államapparátuson belül az esetek nagy többségében ugyanis egyedül a vámhivatalok rendelkeztek mobilizálható pénzforrással. Ezt sem szabad azonban úgy értelmeznünk, hogy a harmincadhivatalok mindig rendelkeztek készpénzben a megfelelő likvid összegekkel. Az esetek nagy többségében inkább egy olyan visszafizetési mód volt általános, melynek során a kereskedő-vállalkozó úgy hajthatta be az államtól a tartozást, hogy az elkövetkező időszakban a vámon átvitt áruja után elengedték az illeték megfizetését. Hasonló eljárásra találunk példát egy 1548-as kamarai iratban, amelyben utasítják a pozsonyi harmincadot, hogy fizessenek vissza Wolfgang Kottinger pozsonyi polgárnak egy 52 forintos tartozást, amely úgy keletkezett, hogy Kottinger bort és élelmet kölcsönzött az udvarnak.46 Külön kiadásként jelentkezett még a városi költségvetésben az uralkodóhoz vagy a központi igazgatási szervekhez indított követségek finanszírozása. Ezek a ráfordítások nem csak a követek ellátását célozták, hanem gyakran ajándékokkal, azaz kenőpénzzel küldték el a megbízottakat. Az ilyen „reprezentációs” kiadásokhoz hasonló célt szolgált a jelentősebb személyiségek vendégül látása. Ezeket az összegeket az udvarral fenntartott kapcsolatok járulékos kiadásaiként értelmezhetjük. A kiadástípus jelentőségét érzékelteti, hogy volt olyan év (1541), amikor az ilyen célra költött összegek meghaladták a városi használatra vásárolt hadiszerek költségeit.47 A város költségvetése a 16. században Az udvarnak tett szolgálatokat tehát pénzbeli, vagy természetbeni juttatásként, ritkábban emberi erőforrás biztosításával teljesítette a város. A juttatások típusától függetlenül mindenképpen felmerül a kérdés, hogy az eddig érintett terhek pénzügyi fedezetére milyen hátteret tudott biztosítani a város. Ennek vizsgálatára a városi adminisztráció két forrás(csoportj)át használhatjuk fel. A városi kamarai számadáskönyvekben részletesen fölsorolták, hogy az adott hivatali évben milyen bevételi és kiadási tételek jelentek meg a városháztartásban. A forrás szisztematikus elemzése hosszabb távú kutatómunkát igényel, amelynek 46 ÖStA FHK.A HP W. Nr. 199. Exp. 1548. föl. 88r. 47 TÓZSA-RIGÓ 2011. 52. p. A fenti kiadástípusokhoz szolgál analógiával Szombathely mezőváros hasonló tevékenysége. Dominkovits kiválóan érzékelteti a mezővárosi érdekérvényesítés mozgásterét, „lobby-lehetőségeit”. DOMINKOVITS 2009. 47-48. p.
