Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Tózsa-Rigó Attila: Udvar és (fő)város kapcsolata a pozsonyi számadáskönyvek és a kamarai források tükrében
TOZSA-RIGO ATTILA UDVAR ÉS (FŐ)VÁROS KAPCSOLATA A POZSONYI SZÁMADÁSKÖNYVEK ÉS A KAMARAI FORRÁSOK TÜKRÉBEN A kora újkor egyik legfontosabb jellemzőjeként értékelhetjük az állam egyre növekvő hatalmát. Bár az egyes térségekben más-más formában jelentkezett ez a folyamat, abban szinte minden állam története párhuzamosságot mutat, hogy a kora újkorban egy addig példa nélküli expanzió következett be az állami adminisztrációs rendszer részéről. A központi bürokrácia terjeszkedése, a jogi és a vallási uniformizálásra törekvés természetszerűleg együtt járt az autonóm ön- kormányzati és/vagy politikai entitások visszaszorításával. A kora újkori állam expanziója és ennek részeként a városoknak a központi hatalom által végrehajtott inkorporációja az egész korszakon végighúzódó folyamat volt, amelyet időben a 16. század második harmadától egészen a 17-18. század fordulójáig kiterjeszthetünk. Ez a folyamat azon a változássorozaton keresztül is jól követhető, amely a városvezető szervek és a városon kívüli bürokratikus testületek, illetve politikai erők közötti viszonyokat érintette. A városi vezető testületek funkcióváltozása némileg leegyszerűsítve úgy interpretálható, hogy míg a városi önkormányzat bonyolult rendszere a 16. század elején még főként a városi szabadságjogok és kollektív érdekek képviseletét szolgálta a külső adminisztratív vagy politikai erőkkel szemben, addig mintegy két évszázaddal később a városi adminisztráció fő feladata kifelé elsősorban az állami szervekkel történő kapcsolattartásra redukálódott, ami természetesen nem zárta ki az érdekérvényesítés lehetőségét, csak éppen sokkal kisebb mozgástérrel.1 Általánosan elfogadott megállapítás, hogy az uralkodók és a városok között a korábbi korszakokban létrejött szövetségi kötelékek a 16-17. században jelentős mértékben átalakultak, vagy más megközelítés szerint az állam javára bekövetkező drasztikus súlyponteltolódásnak köszönhetően régi formájukban valójában el is tűntek. Ennek első szakaszát arra az időszakra tehetjük, amikor az állam katonai és bürokratikus hatalomként terjeszkedni kezdett. Ez utóbbi folyamatot itt nem tényleges katonai expanzióként, hanem az államnak a társadalommal szembeni előretöréseként kell értelmeznünk. A korszak elején azon1 MILLER 2008. 156-158. p. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv vn. 2012.227-252. p.
