Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Gulyás László Szabolcs: Rezidencia és városfejlődés. Földesúr és mezőváros a középkori Magyarország északkeleti részén
206 Udvar - Város - Főváros tak. Az egyes püspökök közül ugyanis többen is átépítették a székesegyházat és építettek, vagy bővítettek palotát, s ilyenkor az erődítmény egyes részeihez is újra és újra hozzányúltak.23 Ez a helyzet bizonyosan fejlesztőén hatott Eger helyzetére is: a munkát a máshol is megfigyelhető gyakorlatnak megfelelően leginkább idegen szakmunkások és mesterek végezhették, valamint bérmunkásként Eger környékének parasztsága is részt vehetett benne. Ezáltal a város kereskedelmi forgalma is jelentősen megnőtt.24 A 15. század második fele az építkezések szempontjából egyenesen Eger fénykorának számított. Humanista püspökei: Beckensloer János, Rangoni Gábor, Nagylucsei Orbán, Bakócz Tamás és Estei Hippolit idején a székesegyház késő gótikus átépítése hullámvölgyekkel ugyan, de az egész korszakban folyt.25 A másik fontos következmény, hogy Eger a püspökség birtokainak igazgatási központja lett. A birtokközpont-lét a helyi és környékbeli lakosság terményei és kézműipari termékei számára állandó és stabil keresletet, emellett gyakori munkalehetőséget jelentett, s tekintélyes jövedelmi forrásként szolgálhatott. Az erre vonatkozó adatok szinte nem is tucatjával, hanem százával szerepelnek a középkor végi egri számadáskönyvekben. Elég, ha a helyzetet néhány példával szemléltetjük. 1500 novemberében Pál és György, a vár két pintéré 3 forintot kapott fizetségül. 1501 júliusában Mihály szűcs 3 forintot, egy ökör- és disznópásztor 1, illetve 2 forintot keresett. Júniusban építési munkákért egy ács és egy kovács 2 forintot kapott kézhez. Lehetett pénzt keresni futárkodással is, így például 1501 nyarán egy szolga 75 dénárért vitt levelet Budára, egy szabadhelyi polgár szeptemberben ugyanezért csak 10 dénárt kapott, míg egy kocsis egy útért 45 dénárt. Fizetett még a püspökség a váron dolgozó munkásoknak, például kőművesnek ugyanazon év novemberében 50 dénárt, szeptemberben pedig négy napszámosnak egy napért 24 dénárt. A püspökség persze vásárolt is dolgokat, így meszet 1 forintért, vagy egy alkalommal két lovat 13 forintért. Szakácsot is rendszeresen fizettek: bizonyos Benedek több alkalommal is 2 forintot kapott a konyhán végzett munkájáért.26 A birtokok igazgatásában a középkor végén már néhány itáliai vagy dalmát tisztviselő is szerepet játszott, akiket nyilván több, nem nevesített társuk is követett. Ilyen déli származású tiszt volt például Stephanus de Ragusa, Ludovicus 23 A püspökvár építéstörténetét hosszan részletezi, de röviden, táblázatszerűén is összefoglalja KÁRPÁTI 2000. 288-289. p. Vö. NAGY 1978. 19-23. p. 24 A pozsonyi királyi vár építéséről 1434-ben készült számadás alapján világosan látható, hogy milyen hatalmas munkaerő- és nyersanyagkeresletet gerjeszthetett egy hasonló építkezés. SZŰCS 1958. 25 Életrajzukra és építési tevékenységükre ld. SUGÁR 1984. 172-210. p. 26 Estei Számadáskönyv 102-115. p.
