Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Majorossy Judit: A pozsonyi városi elit és az udvar (az udvari nemesség) kapcsolatának megközelítési módjai a késő középkorban és a kora újkorban
186 Udvar - Város - Főváros A második könyvbe (Satzbuch), bár ezt szintén 1439-ben kezdték meg, elsősorban a vásárlásokat - a telektulajdonos-váltásokat - jegyezték be, aminek következtében a 15. század második felében és a 16. század elején (az 1510-es évekig) regisztrált tulajdonbeli változásokat és a telkeket terhelő tartozásokat követhetjük nyomon. Feltehetően nem rögzítettek mindig minden tulajdonos- váltást, mivel a bejegyzést fizetés ellenében kérni kellett, amit nem mindenki tett meg (egyes esetekben okleveles forrásokkal kiegészítve pontosítható a tulajdonosok sora). Ám azt is feltételezhetjük, hogy a nemesi háztulajdonok nagy valószínűséggel szerepelnek benne, hiszen bár a nemes személye adó- mentességet élvezett, városi háztulajdona után neki is adót kellett fizetnie,43 így a városnak különösen érdekében állt az ilyen jellegű tulajdonlás feljegyzése. A fenti végrendeleti könyvhöz hasonlóan itt is azt látjuk, hogy egyes telkek majd csak az 1480-as évek végén, az 1490-es évek után kerülnek nemesi kézbe - bár számuk továbbra is viszonylag alacsony maradt (lásd erre a 2. táblázatot és az 1. térképet, amelyen a négyzet jelzi a nemesi tulajdonokat).44 A nemesek által birtokolt telkekre vonatkozóan mellékelt térkép kapcsán megjegyzendő még, hogy az ezen (karikával) megjelenített, 1430-as évekbeli három belvárosi domus regisbö\ ekkoriban már csak egyetlen egy van uralkodói kézen (a 110. sz. telek, amelyet a térképen a Venturgasse és a Langegasse sarkán két karika jelöl).45 A Szent Lőrinc-kapu melletti (155. sz.) telek, nem tudni pon43 Szende 2004.42. p.; Werbőczy [2005], 388-401. p. 44 Az itt részletezett adatok a 2. sz. táblázattal összetartoznak. Pósa Balázs 1484 körüli telkére ( 187. sz.): AMB, 4.1.3. (Satzbuch) fol. 172v; innen aztán 1490-ben továbbköltözött (123. sz. telek): föl. 157r; majd 1493-ban királyi rendelkezés nyomán még két szomszédos telek került a birtokába (9., 10. sz.): föl. 128r. Egyik lánya, Barbara, Tilay János nemesember felesége lett és megörökölte az utóbbi két ingatlant, míg Zsófia nevű másik lánya Hans Forster pozsonyi polgárhoz ment nőül, akit rokoni szálak fűztek a budai Forsterekhez (KUBINYI 1966/2009. 532. p.). O kapta a második telket. Radendorfer Jánosra: AMB, 4.1.3. (Satzbuch) fol. 126r; Czobor Imrére: AMB, 4.1.3. (Satzbuch) fol. 172r. Az utóbbira még: AMB, no. 4378. (1509. ápr. 16.); NEUMANN 2006. 138. p. Wilhalm Wultzendorferre, aki Burchard Scharrach elit polgár özvegyét vette el: AMB, 4.1.3. (Satzbuch) fol. 137r, fol. 168r; Illésházi Illés György pozsonyi várnagyra és vice-comesre: AMB, 4.1.3. (Satzbuch) fol. 157r, fol. 160r; Kereki Aczél István királyi kamarásra, tanácsosra és pozsonyi várnagyra: AMB, 4.1.3. (Satzbuch) fol. 128r, illetve a polgármester Friedrich Voyt által neki eladott telekre: AMB, no. 4558. (1520). 45 A királyi házakat mindkét 1439-ban megkezdett telekkönyvben megtaláljuk. A vödrici házra és fürdőre: AMB, 4.1.2. (Grundbuch) fol. 81 r; AMB, 4.1.3. (Satzbuch) fol. 115r. A belvárosban pedig 1.) a 110. és 111. sz. telek, ekkor még valószínűleg nem osztva: AMB, 4.1.2. (Grundbuch) fol. 112r; AMB, 4.1.3. (Satzbuch) fol. 153r; 2.) a 155. sz. telek: AMB, 4.1.2. (Grundbuch) 121 r; AMB, 4.1.3. (Satzbuch) fol. 164r; 3.) a 183. sz. telek: AMB, 4.1.2. (Grundbuch) fol. 126r; AMB, 4.1.3. (Satzbuch) fol. 171 v.
