Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Majorossy Judit: A pozsonyi városi elit és az udvar (az udvari nemesség) kapcsolatának megközelítési módjai a késő középkorban és a kora újkorban
Majorossy Judit: A pozsonyi városi elit és az udvar... 183 A végrendeleti könyvből kigyűjtöttem mindazon bejegyzéseket,39 amelyek a nemesség valamely tagjára és/vagy az udvari kapcsolatokra vonatkoztak (lásd az 1. táblázatot). Az egyes esetek külön-külön is érdekesek, miszerint milyen kontextusban látjuk ezeket a kapcsolatokat (az uralkodónak tett szolgálat, áru/ pénztartozás, nemesi vendéglátás költségei), ám ami összességében tanulságos, hogy két időszakban bukkannak fel ilyen bejegyzések a Protocollumban ránkmaradt viszonylag nagyszámú (közel 850) végrendeletben. (Az eredmény mellesleg alapvetően az eddig már más megközelítésből nagyjából megismert képet támasztja alá.) Az egyik a Zsigmond-kor; a másik, jóval intenzívebb az 1480-as évek vége és az ezt követő időszak, amikor már a városi könyvbe bejegyzett kisnemesi végrendeletekkel is találkozhatunk. Mindez nyilván nem jelenti, hogy a köztes időszakban ne lett volna intenzív kapcsolat a városi kereskedők és az udvar illetve az annak környezetében tartózkodó nemesek között, csupán azt jelzi, hogy a gazdasági kapcsolatok ekkor jártak olyan következményekkel - leginkább a kintlévőségek, illetve tartozások révén -, hogy ennek nyomait már a polgári végrendeletekben is gyakrabban láthatjuk. Az 1480-as, 1490-es évektől a polgári végrendeleti könyvben felbukkanó nemesi végrendeletek pedig már többek között a kisnemesi-polgári házasságok sűrűsödését is mutatják, illetve azt, hogy míg a 14. század végén a városban jellemzően udvari familiáris címmel bíró kereskedő-polgárokkal találkozunk, addig a 16. század elejére más formákat ölt a kapcsolat és az üzletelő urak (ahogyan Sárkány Ambrus pozsonyi ispán kapcsán Kubinyi András fogalmazott) képviselői jelennek meg.40 Érdemes mindezt összevetni azzal, amit az említett Grundbuch-Satzbuch elemzése során tapasztalhatunk. Egy másik táblázatban (lásd a 2. táblázatot) a belvárosban található nemesi illetve királyi tulajdonban lévő telkeket foglaltam össze (néhány ponton az eddigi kutatásaim során előkerült okleveles kiegészítéssel). Mivel a Grundbuch közvetlenül a Zsigmond utáni (1439-es) állapotot rögzíti, így leginkább azt figyelhetjük meg benne, hogy a fentebb hangoztatott intenzívebb királyi jelenlét a városi telektulajdonlásban is visszaköszön. Hiszen annak ellenére, hogy Zsigmond, uralkodása idején számos belváros körüli (főleg vödric-negyedbeli) királyi tulajdonú telket/földet adott városi (és polgári) kézbe,41 még mindig több - szám szerint négy - királyi ház (domus regis) létét igazolja az említett telekkönyv (lásd az 1. térképen karikával jelzett parcellákat). Ugyanakkor nem számítva a királyi familiáris polgárokat, illetve az egy39 A végrendeletekre: Prot. Test., I—II. passim. 40 KUBINYI 1994. Ld. még hasonló esetekre: SZAKÁLY 1981.; SZENDE 2002. 41 A terület korábbi tulajdonlásával kapcsolatban: KIRÁLY 1894. 34-36. p. A Ventur családnak tett Zsigmondi adományra: MAJOROSSY 2005. 259. p.
