Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Arany Krisztina: Buda, mint uralkodói székhely és távolsági kereskedelmi központ a 15. században, a firenzei és dél-német üzletemberek tevékenységének tükrében
156 Udvar - Város - Főváros ekkor már jelentős adótartozással rendelkezett Firenzében. Velencei és budai társasága párhuzamosan működött. Üzleteket bonyolított Európa más régióiban is: Londonba 1422-ben 500 forint, Valenciába 2328 forint, az észak-afrikai partvidékre (Barbiera) 485 forint értékben küldött árut.15 Ezek a szállítmányok magas értékűeknek számítanak, a dél-németek tevékenységére ebben az időben hasonló volumenű forgalom nem jellemző. Mind a dél-német, mind a firenzei származású budai polgárok közül többen dolgoztak a királyi pénzügyigazgatásban (Nürnbergi Márk, Nadler Mihály és más németek, illetve Francesco Bemardi, Filippo Scolari, Tommaso di Piero Melanesi, Filippo di Simone Capponi, Fronte di Piero Fronte és más itáliaiak).16 A Budán élő dél-németek nürnbergi cégeket is képviseltek. Nürnbergi Márk a Flextorfer-Kegler-Kromer-Zenner cég képviseletét látta el a 14. század utolsó éveiben, de ezek a kereskedőházak ekkoriban még nem koncentrálták befektetéseiket a közép-kelet-európai földrajzi régióra, mint tették azt a 15. század végén.17 A firenzeiek is dolgoztak saját társaságaikon kívül egyéb, elsősorban velencei székhelyű firenzei cégek számára Magyarországon. Ilyen a Vieri di Cambio de’Medici által a rézkereskedelemre kiépített cég, amelyet rövid ideig Francesco di Bernardo da Carmignano is képviselt.18 Az olaszok kapcsán kiemelendő a só- és bányakamarák, és érthető módon az Itália felé vivő kereskedelmi útvonalakat ellenőrző szlavóniai harmincadok népszerűsége. Ezek a pénzügyigazgatásban dolgozó személyek jellemzően királyi familiárisok, tehát a király közvetlen munkatársai voltak, amit Kubinyi András egy tanulmányában a közigazgatás szervezetének középkori elemeként értékelt.19 Egyébként nem Magyarország az egyetlen korabeli állam, amelynek központi pénzügyigazgatásában a firenzeiek jelentős szerepet vittek, ez a tevékenység ugyanis a pápai jövedelmek beszedéséhez hasonlóan jelentős rendelkezésre álló pénzmennyiséget biztosított ezekben az eltérő szerkezetű régiókhoz tartozó államokban, és lehetővé tette a kockázatos pénzmozgatás elkerülését.20 A budai társaságot működtető Panciatichi család korábbi generációja például 15 ASF. Cat. 1427, 53. fol. 1004r-1020v. 16 DRASKÓCZY 2004. 287-288. p.; HUSZÁR 1958. 50. p.; valamint STROMER 1973/1975. 85- 106. p.; MÁLYUSZ 1958. 301-309. p.; ENGEL 1987.; DRASKÓCZY 1983. 149-187. p.; TEKE 1995a. 195. p.; ARANY 2007. 17 Blanchard 2007.392. p. 18 MELIS 1962. 345., 393. p. 19 KUBINYI 1957. 26. p. A magyarországi forrásokban szereplő Francesco Bemardira lásd TREXLER 1974. 79-80. p. 20 A firenzeiek angliai, franciaországi, tiroli, lengyelországi pénzügyigazgatásban betöltött szerepéről lásd GOLDTHWAITE 2009. 230-236. p. Hasonló volt a helyzet a német államokban is a 15. század második felétől, lásd WEISSEN 2006. 368-369. p.
