Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Szende László: Királyi központok kézművessége a 13–14. században
140 Udvar - Város - Főváros Visegrád Visegrád 1323-ban lett I. Károly király székhelye. A települést érintette a Duna menti kereskedelmi útvonal, bejárható távolságra feküdt Budától, Esztergomtól és Székesfehérvártól. A választás pontos okával kapcsolatban el kell vetnünk azt a korábban hangoztatott érvet, mely szerint Buda „hűtlensége” miatt kiesett volna Károly kegyeiből.45 Az udvar Visegrádra helyezése jelentős építkezésekkel járt együtt, a korábbi hospes-település életében gyökeres változás állt be. A nagybírák itt tartották ítélőszéküket, a városban a nemesek házakat és telkeket vásároltak.46 A fejlődést jól mutatja, hogy a település 1335-ben alkalmas helyszínnek bizonyult egy nemzetközi királytalálkozó megtartására. Ugyanakkor a királyi udvart 1346 és 1355 között Budán találjuk, az átköltözés okát a kutatók jelentős része egy 1345-ben említett pusztító tűzvészben látja.47 1330 és 1410 között 16 iparosnév maradt fent, az oklevelekből nyert adatokat ki lehet egészíteni az ásatásokból nyert információkkal. Az élelmiszeripart két mészáros; a bőr- és ruházati ipart 5 szabó, 1 szűcs, 1 tímár, illetve 1 nyeregkészítő és 2 íjkészítő képviselte. A fémiparból 2 kovácsra, 3 pénzverőre, 1 harangöntőre, 1 ötvösre van adatunk, míg az építőiparban 3 kőfaragó és 2 ács dolgozott. Speciális mesterségekkel is találkozunk: ismerünk 3 apotekáriust (azaz vegyeskereskedőt/fűszerárust),48 illetve két orvost. A királyi szolgálónépek között halászokat, szénafelügyelőket, íj készítőt, dobost, kocsist és szabót találunk. A régészeti adatok némileg színesítik a képet: a város földje csontfaragó, üvegkészítő és fémműves tevékenységre utaló műhelyeket rejtett.49 Az előbb felsorolt mesteremberek kétségkívül a királyi udvar megrendeléseit teljesítették. Nem lehet bizonyítani, hogy a településen belül hol helyezkedtek el a foglalkozások, de talán nem véletlen, hogy 1345-ben és 1358-ban két szabó, Jentul/Jakab és Latur Pál szomszédok voltak a magyar városrészben, a nagyutca mentén.50 Más jelek is egyértelműen bizonyítják a városiasodás fokát. Ilyen például az állandó üzlet, az apotéka, más néven patika, a kifejezés a késő középkorban szatócs, kereskedő boltját jelölte, amint erre Fügedi Erik 45 KUBINYI 1995. 11. p. 46 MÉSZÁROS 2009. 11. p. 47 TRINGLI 2001 76. p. 48 A középkori, kora újkori és számos újkori forrásban felbukkanó patikus és patika az esetek túlnyomó többségében vegyeskereskedőt és vegyeskereskedést, elsősorban fűszerest jelentett. TRINGLI 2010. 198. p. 49 MÉSZÁROS 2009. 39^*0. p. 50 MÉSZÁROS 2009. 169-170. p.
