Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Szende László: Királyi központok kézművessége a 13–14. században
Szende László: Királyi központok kézművessége a 13-14. században 135 ken felül, egy feltehetőleg II. András uralma alatt készült eredeti alapján, megújították az esztergomi latinok pecsétjét.12 Esztergom azonban annyiban mégis elveszítette a jelentőségét, hogy a királyi udvar Budára költözött. Az Árpád-kori Esztergom az egyházi és politikai funkciókon kívül gazdasági szerepet is ellátott. Ez utóbbit kétségkívül kedvező földrajzi helyzetének köszönhette, mivel a Duna és a Garam összefolyása természetes átkelőhelyet jelentett,13 illetve a vízi- és szárazföldi utak itt keresztezték egymást, közvetlenül ide vezettek a bécsi, a brünni, a velencei, a dalmát, a szerémségi és a bányavárosokból, Buda érintésével pedig az Erdélyből jövő utak. A kikötő mellett kialakuló árupiac az Árpád-kori Magyarország legkeresettebb vásárhelyévé vált, amely együtt járt a távolsági kereskedelem és kereskedők megjelenésével.14 A zsidó közösség jelenléte is a kereskedelemre utal, egyes feltevések szerint 1050 körül zsinagógájuk állt a városban.15 Az Árpád-kori Esztergomban a vásár kezdetben hetipiacként, szombati napon működött, a 13. század elején azonban a heti egy alkalom már nem volt elegendő a forgalom lebonyolítására, olyannyira, hogy több adat tanúsága szerint folyamatosan működött piac a városban.16 Esztergom esetében a piacon kívül az egyházi és világi adminisztráció17 jelenléte is jótékonyan hatott a kézművességre. A 13. század elejéig itt működött az ország egyetlen pénzverdéje, ide szolgáltatták be évente az összes királyi jövedelmet.18 Ugyanakkor az egyházi befolyás rányomta bélyegét a gazdasági életre, a század második felében hosszú pereskedés kezdődött a polgárok és a város között. Rontott Esztergom státusán, hogy Pest 1244-ben megkapta a lerakati (korábban használatos kifejezéssel árumegállító) jogot,19 illetve az esztergomi 12 F. Vattai 1963.40. p.; Kiss 2007. 65. p. 13 MRT V. 83. p. 14 A kereskedők és a kereskedelem védőszentje Szent Miklós volt, tiszteletére szentelt templom állt a városban. WEISZ 2003. 973. p. 15 KOHN 1884. 405-408. p. A passzus értelmezésével kapcsolatos nézeteket összefoglalja WEISZ 2003. 974. p. (8. Íj.) 16 WEISZ 2003. 978. p.; WEISZ 2007. 898. p.; WEISZ 2012. 17-18. p. 17 1270. május 18-án V. István a megye ispánságát az esztergomi érsekségnek adományozta, az érsekek ettől kezdve örökös ispáni címet viselve kormányozták a megyét, kivéve Bicskei Gergely választott esztergomi érsek idejét, őt ugyanis lázadása miatt III. András megfosztotta az ispánságtól, és maga nevezett ki ispánokat a megye élére. ZSOLDOS 2011. 149. p. 18 HORVÁTH 2002. 233. p. 19 A magyarországi latin nyelvű források az árumegállító jog kifejezésére a descendo, depositio szavakat alkalmazzák. Az ilyen kiváltsággal rendelkező településeket lerakó helyeknek (locus depositionis, in deposicionibus rerum venalium et mercanciarum), a lerakás vagy árucsere helyének (in loco deposicionis et concambii/in loco communis concambii), lerakatoknak (depositorium) nevezik, ahol az idegen és hazai kereskedők szabadon kereskedhetnek. WEISZ 2012. 50. p.; Pestre: uo. 57. p.
