Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 7. (Budapest, 2012)
Udvar – Város – Főváros: urakodói, főúri rezidenciák és városok a 14–18. században - Spekner Enikő: Buda királyi székhellyé alakulásának kezdetei a 13. század első felében
110 Udvar — Város - Főváros és 1212 között biztosan igazolható működése, hiszen akkor a terület királyi birtokban volt.43 így a vár megépítése, illetve a kúria újbóli ténykedése 1228 utánra, s a vár Szent Erzsébet kápolnájának 1235 utáni megépítése közé tehető.44 Ezzel szemben Kumorovitz a kortárs Rogerius mester, Pecorari Jakab pápai legátus káplánja, váradi kanonok, a tatárjárás pusztításának hű krónikása jó megfigyelőképességéről tanúskodó leírásából indult ki, miszerint a király a nagyböjt ünnepét rendszeresen Budán szokta tölteni, mégpedig azért mert az a medium regniben egy locus communior volt. A forrás értelmezéséhez mindenekelőtt újra hangsúlyoznunk kell, hogy a 13. század első felében még mindig nem egy megállapodott, vagy központjait sűrűbben felkereső királyi udvarról beszélünk, hanem egy olyan mozgóról, amelynek országjáró útját az uralkodó úgy irányította, hogy a nagyobb egyházi ünnepeket egy-egy püspöki székhelyen, nagyobb apátságban vagy valamelyik várában, amelybe mint sajátjába térhetett be, töltse el. Ez vezette arra Kumorovitzot, hogy az elbeszélő források, a krónikák és az oklevelek adatai alapján európai példákat is számba véve megvizsgálja, hogy all. századtól a 13. század első feléig terjedően hol töltötte az uralkodó az ünnepeket, főleg a legkiemelkedőbb egyházi ünnepet, a nagyböjttel kezdődő és pünkösd ünnepével záródó húsvéti ünnepkört.45 Elemzése során jött rá arra, hogy az ünnep megtartása nem egyedül az egyházi szent nap kötelező dicsőítését szolgálta, hanem számos nagyfontosságú országos esemény kapcsolódott hozzá. Ez alkalomból az ünnepi szentmise után a király az összesereglett világi és egyházi főemberekkel meghányta-vetette az ország ügyes bajos dolgait, s mindig sor került valamilyen világi aktusra, szertartásra, királyi intézkedésre, ítélkezésre. A magyarországi helyzetet elemezve került látókörébe a már Karácsonyi János által felfedezett, az (ó)budai királyi kúriában (in curia Budensi) lezajlott jogügyletről szóló eredeti és hiteles magánoklevél. Doma, az okirat kiadója az udvarban tartózkodó főemberek és vitézek jelenlétében a felesége után esedékes hitbér kifizetése érdekében felvett kölcsön fedezeteként birtokot adott zálogba hitelezőjének. A keltezetlen oklevél több értékes információval szolgál az (ó)budai udvarra vonatkozóan. A peregyezséggel záródó ügyletben a per a királyi kúriában csakis az országbíró elődje, a curialis comes előtt folytatódhatott, amire ez az első (ó)budai adat. Az udvarban tartózkodó tekintélyes főemberek jelzik, hogy már egy frekventáltabb királyi udvart találunk (Ó)budán, végül a fizetési határidő április 24-re történt kitűzése azt sugallja, hogy maga a per a nagyböjti időszakban zajlott, amit eszerint a király és környezete itt töltött. 43 A birtokok visszaszerzésére 1. PAULER 1899. II. 103-105. p. 44 GYÖRFFY 1997. 109-110. p. 45 Kumorovitz 1971.11-21. p.; zsoldos 1998.11—12. p.
