Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Városépítés, várostervezés - Valló Judit: Legénylakás – modern lakósejt. Fővárosi garzonlakások és bérlőik a 19–20. század fordulójától az 1940-es évekig
98 Városépítés, várostervezés nyolc kétfős háztartásból háromban élt (tisztviselő) házaspár, háromban idős anya és felnőtt gyermeke, illetve egy ilyen háztartásban két testvér (34 éves, elvált egyetemi tanársegédnő 32 éves, hajadon gyógyszerész húgával), egyben pedig idős férfi vendégként bejegyzett férfi lakótársával. Összegzés Tanulmányomban a 19. század végétől az 1930-as, 1940-es évek fordulójáig tekintettem át a budapesti garzonok elhelyezkedését (a városi tér egészében és a bérházegységeken belül is mozogva), illetve a kislakástípus bérlőinek társadalmi összetételét a lakásstatisztikai feldolgozások által kínált 1906, 1910, 1920, 1925, 1930, 1935, és 1941-es időpontokban. Garzonok alatt alapvetően előszobából, lakószobából, fürdőszobából, esetleg teakonyhából álló lakóegységet értünk. A feldolgozott adatsorokból kitűnt, hogy a budapesti garzonlakások a 19-20. század fordulóján még csak igen kis részét tették ki a fővárosi lakásállománynak, számarányuk emelkedése az 1920-as évektől indult meg. A lakástípus századfordulós jellemzően beltelki, belvárosi elhelyezkedése pedig az 1930-as évekre fellazult, követve a városi bérházépítés térfoglalását, Lágymányos és Újlipótváros kiépülését. Ugyanakkor a fürdőszobás, konyhátlan kislakások régi épületállományon belüli terjedése a nagyobb lakások - lakáspiaci igényekhez igazodó - komfortosítását, felosztását tükrözheti, már az 1920-as évektől. A statisztikákban felbukkanó garzonbérlők a századfordulón jellemzően a még vagyonából élő és önálló kereskedő/iparos bérlői csoportokból kerültek ki, akiket az 1920-as évektől tisztviselő főbérlők váltottak. Minden vizsgált időpontban a garzonlakás-bérlők között meghatározó maradt az egyedülállók jelenléte, akik között 1941-re már 40%-os arányban jelentek meg a női főbérlők. Az 1930-as években ugyan növekedett a kétfős háztartások aránya, és a lakbérek évtizeden belüli csökkenése is kimutatható az adatokból, de az elszegényedett, gyermektelen tisztviselő házaspárok, arányszámuk feltételezhető emelkedése mellett sem foglalták el tömegesen a fürdőszobás kislakásokat. Lakberendezési munkákban illetve Kozma Lajos írásaiban a kislakástípus az 1930-as évektől bukkant fel, olyan modem garzon-lakássejtként, amely alapvetően nagyvárosi, dolgozó egyedülálló vagy gyermektelen kétfős háztartások számára lehet ideális otthon.
