Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
Klement Judit: Gőzmalmok a Duna Partján. A budapesti malomipar... 395 Klement Judit Gőzmalmok a Duna Partján. A budapesti malomipar a 19-20. században Budapest, Holnap, 2010. [Iparkodó Budapest] 163 p. Klement Judit könyve a régi magyar kapitalizmus egy sajátos szeletét világítja meg. A nagyüzemi malomipar születését és fejlődését mutatja meg az első világháborúig, majd egy kitekintésben ismerteti történetét egészen az államosításig. Az első fejezet mintegy a gőzmalmok kiépülésének előtörténetét, az előfeltételek megérlelődését veszi számba. A várostörténetbe ágyazott távlati kép felvázolása után következő egyes fejezetek a malomipar működésének különböző rétegeit, oldalait ábrázolják. A kötet a szerző doktori disszertációhoz elvégzett munkájának gyümölcse, s népszerű formában, ugyanakkor szakszerűen ábrázolva tárgyát bizonyítja, hogy a gyakori vélekedéssel ellentétben a gazdaságtörténetről is lehet érdekesen írni, mégpedig a technika-, a város-, és a társadalomtörténettel való szerves összefüggésben ábrázolva egy iparág történetét. Fussuk át először a logikusan egymásra következő fejezeteket. Az első fejezetben a pest-budai infrastruktúra fejlődését, a pesti terménykereskedelem kibontakozását, ennek intézményeit - a tőzsdétől a kereskedők különféle társaságainak kialakulásáig -, a cégformákat és jogi szabályozásukat tekinti át Klement, de legfontosabb kérdésfeltevése a nagymalmok városi térbeli elhelyezkedésére vonatkozik. A telephelyek térbeli elrendeződéséből is látszik ugyanis, hogy a malmok milyen igények és lehetőségek alapján helyezkedtek el a fővárosban, s hogy céljuk egyáltalán nem a város lisztellátása volt, hanem az export. A térbeli elhelyezkedés közben a szerző egyenként felsorakoztatja azokat a malomvállalatokat, amelyek 1880-ig létrejöttek Budapesten - s amelyek sorsát azután a továbbiakban végigköveti - leszögezve, hogy ezután már nem lépett új szereplő a piacra. A következő fejezet témája éppen annak megvilágítása lesz, hogy miért nem létesült új gőzmalom 1880 után. Ez a fejezet így a szorosabban vett gazdaságtörténeti kérdéseket tárgyalja, a gőzmalom mint vállalkozás kérdéskörét járja körül, az alapítók körének azonosításától kezdve, a cégformák változásain át a vállalatok gazdasági eredményeinek elemzéséig. Az elemzés a nyersanyagbázis, jelentős külföldi kereslet, szállítási feltételek, kereskedelmi környezet, valamint a tőkeellátottság tényezőit veszi számba, s ezekben találja meg a magyarázatot arra, hogy a 19. század két utolsó évtizedében miért nem jöttek már létre új gőzmalomvállalatok. Lényegében az európai élelmiszerpiacok telítődése és a több államra is jellemző kezdődő vámvédelem magyarázza a malmok addig kiugró nyereségességének csökkenését. 1880 után a termelés számottevő mennyiségi növekedése ellenére is csökkent a gőzmalmok nyereségessége, ami az osztalékokban és részvényeik árfolyamán is meglátszott. Ráadásul a rosszabb eredményeket is csak úgy tudták elérni, hogy a megváltozott piaci viszonyokra technológiai újításokkal, a termelés vállalatközi egyezményes szabályozásával, konkurensek felvásárlásával és állami kedvezményekért folytatott harccal reagáltak. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv vi. 2011.395-398. p.
