Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Recenziók
Gábor Eszter: Az Andrássy út körül 385 mérleg - elsősorban a stílusjegyek alapján - Unger javára billen. A nyomozás tárgya ezúttal a tervező; a „nyomozó” bátorságát és körültekintését jellemzik a tanulmány zárósorai: „Az eddig felhozott érvek és ellenérvek, azt hiszem, kellőképpen bizonyítják, hogy a Wechselmann-villa tervezőjének kérdését egyelőre nem lehet megnyugtató módon lezárni. Saját hipotézisem »megtámadásával« csupán azt szerettem volna bemutatni, hogy még a legjobban feltárt életműben is milyen kevés a kapaszkodónk, és hogy itt is milyen sok minden nem tudunk.” (312. p.) Az ilyen önkritikus hangvétel erénye sem jellemző minden szerzőre. Talán úgy tűnhet, hogy túlzottan részletesen ismertettem e villáról szóló tanulmányokat, de úgy vélem, hogy az nemcsak az épület rejtélye - tudniillik tervezője meghatározatlansága -, de reprezentatív kialakítása miatt is figyelmet érdemel. Ugyanakkor a szubjektivitás is belejátszik bőbeszédűségembe: Wechselmann ugyanis egyik tanulmányom hősének, Havel Lipót építőmesternek a mentora volt, és így egyet-mást ismerek az életéből. A reprezentativitásra törekvés nemcsak villája megépítését, de városi lakását is jellemezte, (a sok hagyatéki leltár közül, amelyet olvastam, eddig ez volt az egyetlen polgári lakás, ahol pl. nevesítve budoárt is találtam). Távol áll tőlem, hogy a tervező rejtélyében állást foglaljak, csupán megjegyzem, hogy a külföldön tanult, és élete során gyakorta külföldre utazgató Wechselman talán maga skiccelte fel elképzeléseit, amelyet aztán valamelyik építész formált tervvé. A Knorr-, Hopp villa történetének leírását - a nagyszámú fotón és visszaemlékezésen túl - az teszi különösen érdekessé, hogy szinte egyedüli példája a fennmaradt egykori épületnek, amely - lévén ma múzeum - kívül-belül megtekinthető. Az Erdődy-, Semsey-, Vanderbilt Gladys-palota - a volt szovjet, ma az Oroszországi Föderáció nagykövetségének épülete - tervrajzokkal, fényképekkel gazdagon illusztrált története viszont éppen ellenkezőleg, a századfordulós évek ízlés- és igényváltozását tükröző átépítései miatt érdemel különös figyelmet, többek között azért, hogy ekkor még az átépítések nem törték meg a sugárút egységét. Igazi nyomozás eredménye a Lendvay utcai Czobor házról szóló tanulmány: ezúttal a kutatás tárgya nem az építész, nem is egy rejtőző tervrajz, hanem az építtető személyének pikáns titkai, amelyre a hagyatéki eljárás iratai derítenek fényt. „Érdemes a levéltárban kutatni, az ember mindig talál valami érdekeset. Legfeljebb nem azt, amit keresett.” (346. p.) - Ezt a tanulmány elejére írott mottót hasonlójellegű tapasztalataim alapján csak megerősíthetem. (A Czobor ház pikáns titkát nem árulom el. Már csak azért sem, hogy az építészettörténet iránt nem elkötelezett olvasó hadd kezdje ezzel a tanulmánnyal a kötettel való ismerkedést.) Az utolsó, a Schiffer villa történetével foglalkozó írás a fentebb ismertetetteknél egy évtizeddel korábban, 1982-ben, Nagy Ildikó és Sármány Ilona közreműködésével készült. Az alcím, Egy késő szecessziós villa rekonstrukciója is jelzi, hogy egy ma is álló, többszörösen átalakitott, az évek során különböző rendeltetést kapott épület eredeti állapotának rekonstrukciójáról van szó, amit „megkönnyítetf ’ - és az olvasó számára különösen élvezetessé tesz - az eredeti villáról fennmaradt fényképek és illusztrációk gazdagsága. Már e tanulmányban is felcsillannak a szerzőnek a bevezető során említett erényei: az építtető, Schiffer Miksa életútjának, családjának bemutatása (utóbbi szoros összefüggésben áll az egyes helyiségek funkciójának megvilágításával, megvalósítva
