Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Argejó Éva: Égi és földi város. A város toposza az európai festészetben
308 Műhely korabeli eseményeit is megörökítette a képein, nagy szolgálatot téve ezzel az utókornak. Míg Canaletto „szilárd” várost épített, addig Guardi fénnyel vil- lódzó, anyagtalan, „dinamikus” Velencét teremtett, így szinte előkészítette a terepet William Tumemek és az impresszionistáknak.66 Franciaországban a 18. századra ért tetőpontjára az uralkodói hatalomhoz és az állami tekintélyhez kötődő abszolutizmus. Festészetükben a „barokk klasz- szicizmus” nyert tért, mivel az itáliai művészek dagályos formanyelvét nem tartották megfelelőnek. Joseph Vemet67 Corot művészetének előhírnöke városi látképeivel és Rómáról készült városképeivel, színvilágának finomságát idézve. Vemet egy királyi megrendelés révén megfestette tizennégy francia kikötőváros látképét, és ezzel nagy hírnevet és komoly megrendeléseket szerzett magának.68 A korabeli festészet divatos motívuma volt a rom. Kora kiemelkedő hírű romfestőjének számított Hubert Robert,69 aki 1770-ben új műfajt teremtett: a város modernizálódásához kötődően Párizs utcáinak krónikásává lett. A város bontásának eseményeit ábrázoló képein fantázia és realitás keveredik. Teremtett valóságot ábrázoló festményein Robert inkább komponált, semmint ábrázolt: képzeletből vett épületeket, utcákat, házakat és szereplőket társított a Párizs utcáin látottakhoz.70 A 17. századi Hollandia a világ egyik leggazdagabb államává fejlődött, ahol sokan halmoztak fel úgy pénzt, hogy nem tudták mindig hasznot hozó módon befektetni, így műtárgyakat vásároltak. Ez a szokás divattá vált alsóbb társadalmi körökben is, aminek következtében átalakult a műkereskedelem piaca, s a műhelyekben azt festették, amire kereslet volt. Vallásosságuk ellenére a derűsebb és barátságosabb holland barokkban ritkák a bibliai történetábrázolások, hiszen a közönség tájképet, zsánerképet és csendéletet szeretett leginkább otthona falán látni. A holland tájképfestészet éppúgy kedvelte a természetábrázolásokat, mint a városok látképeit. A protestánsok figyelme a közvetlen környezetre irányult, így a holland városábrázolásoknál egyfajta személyes nézőpontú polgári realizmus nyert tért.71 Sajátos naturalizmusuk „időmetszet” képei elütnek az ideáltipikus ábrázolására törekvő európai barokktól. Egyik legjelentősebb festőjük, Vermeer72 Delft látképe című festménye jól tükrözi ezt az irány66 Levey 1972.236. p. 67 Joseph Vemet francia festőművész (1714-1784) 68 Cabanne 2001. 115. p. 69 Hubert Robert francia festőművész (1733-1808) 70 CABANNE 2001. 117. p. 71 Kraube 1995. 32. p. 72 Jan Vermeer van Delft holland festőművész (1632-1675)
