Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Argejó Éva: Égi és földi város. A város toposza az európai festészetben
298 Műhely festészetet is alapjaiban megújította. Az 1400-as évektől internacionális gótika néven egységes európai stílusirányzat bontakozott ki, amelyre a finom vonal- vezetés, a lágy festőiség, a pontosságra törekvő, részletező hűség volt jellemző. Az internacionális gótika, bár Lengyelországban is jeles táblaképfestői működtek, az itáliai, a francia és a németalföldi festészetben fejtette ki igazi hatását. A városi élet magasztalása ekkorra már a korszak felfogásának részévé válik, és Aquinói Szent Tamás a király számára össze is foglalja nézeteit a tökéletes városról: „....meg kell határozza, mely területet szánják majd a templomnak, melyeket a törvényszékeknek és a különféle foglalkozásoknak. Ezenkívül ösz- sze kell hívja az embereket, akik majd kijelölik a saját tevékenységeik szempontjából megfelelő helyeket. Végül gondja kell, hogy legyen (a városalapítónak) arra, mi szükséges az emberek életfeltételeihez és jólétéhez, mert enélkül a királyság vagy állam sohasem tud fennmaradni.”12 Ennek a városfelfogásnak a képi ábrázolását láthatjuk az itáliai gótika kiemelkedő festője, Ambrogio Lorenzetti13 A Jó és a Rossz kormányzat című, a város vezetőinek megrendelésére készült tíz méter hosszú sienai falfestményén, amely az igazságos kormányzás hatását mutatja be idealizált városi életképen. A festmény egyik feliratán ez meg is fogalmazódik: „....és milyen édes és békés az élet a városban, ahol ez az erény (az igazság) van érvényben”. Az itáliai trecento idején alkotó Lorenzetti képén Siena egy jól szervezett társadalom prototípusaként jelenik meg idealizált formában. A festmény virágzó várost örökít meg, amelynek épületei áttekinthetetlen zsúfoltságban sorakoznak ugyan egymás mellett, de a perspektivikus ábrázolás már mélységhatást is kölcsönöz a freskónak. A városkép itt már nem pusztán háttérül szolgál, hanem a mindennapi élet ideáltipikus helyszíne a világi társadalom életében, ahol jól megfigyelhető a társadalmi rétegek, a vidéki földművesek és a különböző kézműves tevékenységek elkülönülése is.14 Az 1348-as pestisjárvánnyal Siena ragyogásán túl a perspektivikus ábrázolás mesterről-mesterre átadott tudása is elveszett, és csak egy évszázaddal később tért vissza.15 A 14. századtól az érett középkor gótikus stílusa nyomán a művészek már nemcsak a szenteket, de a környező világ szépségét is meg akarják mutatni. Ennek legkorábbi példáit a kódexfestészet őrizte meg számunkra, amelynek egyik legszebb példányát a francia gótika legfőbb támogatójának számító, művészetpártoló és mükincsgyüjtő Berry herceg számára készítették a szolgálatában álló 12 Közli: HAJNÓCZI 1994. 32. p. 13 Ambrogio Lorenzetti olasz festőművész (?-l 348) 14 Közli: HAJNÓCZI 1994. 32-33. p. 15 Kraube 1995. 8. p.
