Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Műhely - Argejó Éva: Égi és földi város. A város toposza az európai festészetben
MŰHELY ARGEJÓ ÉVA ÉGI ÉS FÖLDI VÁROS A város toposza az európai festészetben A város sürített emlékezet, amely épületeivel, nyílt tereivel, színeivel és tér- szerkezetével összegzi a városlakók megélt tapasztalatait. A letelepedett közösség gazdasági, vallási, politikai és kulturális középpontjának szimbólumaként a város a kezdetektől kedvelt témája volt a festészetnek, s napjainkig fontos szerepet tölt be a képzőművészeti alkotásokban. Jan Bialostocki kerettémának nevezi azokat a különlegesen erős jelentésű toposzokat, amelyek egyértelmű szellemi szimbolikát tartalmaznak. Egyazon képi szimbólumok különböző jelentést kaphatnak abban a sajátos történeti keretben, amelyben előfordulnak - írja a lengyel művészettörténész.1 Meglátásom szerint a város toposza a művészettörténet egyik ilyen jelentős kerettémája. Mivel témám bonyolult és rendkívül szerteágazó, az európai festményeket vizsgálva tanulmányomban a következő három kérdéskörre fókuszálok: hogyan változott a városábrázolások funkciója a különböző korszakokban? A motívumokat illetően a művészet története állandó harcot mutat tradíció és újítás között. Bialostocki a motívumokról szólva „ikonográfiái gravitációról” beszél: „A már meglévő kép mágnesként vonzza az új, de mégis hasonló ikonográfiái formákat, és mintegy hasonulásra kényszeríti őket”.2 Választ keresek tehát arra, történetiségük során miként alakult az újdonság motívuma a városképeken. Nézetem szerint a perspektivikus ábrázolás változása is fontos szerepet tölt be a városábrázolásokon. Erwin Panofsky szerint a perspektíva szimbolikus forma, amelynek történetét éppen úgy tekinthetjük a külvilág megszilárdításának és rendszerezésének, mint az énhatárok kiterjesztésével a szubjektum megnyilvánulásának.3 Festményeken a város éppúgy megjelenhet egy korszak értékvilágának reprezentánsaként, mint a művész által megélt szubjektív élményként. Kiindulásképpen a festményeken megjelenő városokat a következő típusokba sorolom: • valóságos, jól felismerhető város, valós topográfiai környezetében • valóságos város más történeti, topográfiai vagy időbeli kontextusban 1 Bialostocki 1982a. 170. p. 2 Uo. 168. p. 3 Panofsky 1984. 195-196. p. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV VI. 2011. 295-317. p.
