Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete a Felső-Bódva mentén
Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete... 279 Torna A régi Torna központja a kereskedőváros és az urasági településrész találkozási pontján alakult ki, némileg hasonló alaphelyzetet teremtve tehát, mint amelyet Jászó kapcsán már felvázoltam. A kereszt alakú tér itt is természetes folytatása az ide torkolló utcáknak. A kelet-nyugati tengelyt, amely korábban a távolsági forgalmat is lebonyolította, jellegzetes kisvárosi kereskedőházak kísérik. Az inkább lakóházak övezte észak-déli korzót, amely a kastélytól a vármegyeházáig vitt, főként módosabb polgárok, hivatalnokok és szabadfoglalkozásúak lakták.25 A két, jellegében különböző utca kereszteződésében kialakuló tér architektúráját egy-egy nagyobb léptékű saroképület és Nepomuki Szent János baldachinos szobra alkotta. A tornai városközpont sosem volt valódi településszervező tényező, inkább a kastélytól a vármegyeházán át a kaszinóhoz vivő sétaút reprezentatív állomása. A település fő intézményei (kastély, városháza, üzletek stb. szétszórtan helyezkedtek el. így mikor a hatvanas évek végén a cementgyár építésekor a Nepomuki szobrot eltávolították, a tér egyszeriben üressé lett. Ugyanebben az időben született meg új Torna a maga kiterjedt lakótelepével, családi házas övezetével. Az újváros a régi mellé települt, teljességgel átszervezve a korábbi térstruktúrát. Új városközpont született, amely csillagszerűen gyűjti be a régi és új városrészekből érkezőket. Itt kapott helyet a buszmegálló (amely egyben a tornai járás kisebb falvainak elosztóállomása is), valamint az áruház, a posta, az egészségügyi ház és a polgármesteri hivatal. A kisebb boltokra és vendéglátóhelyekre természetes vonzást gyakorol az új központ. Építészetileg azonban ez a teresedés meglehetősen heterogén, zavaros képet mutat. Adódik ez az épületek eltérő stílusából éppúgy, mint a térszerűséget kiemelő elemek teljes hiányából. 25 Tornán sikerült olyan adatközlőt találni, aki név és foglalkozás szerint vissza tudta idézni a házak háború előtti tulajdonosait és lakóit. Noha itt számolni kell az emlékezet esetlegességével, a korzó lakosságának magas presztízséhez nem fér kétség. A 19. századi Torna társadalmáról közöl értékes adatokat POZSGAI 2000., 2001.
