Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 6. (Budapest, 2011)
Épített örökség - Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete a Felső-Bódva mentén
Tamáska Máté: Történeti városközpontok örökséghelyzete... 273 Jászó A kolostoráról nevezetes Jászó központja a Bódvával párhuzamos polgárváros és az arra merőleges papi város találkozásánál alakult ki. Zárt térről nem beszélhetünk, hiszen a központ laza térfalait az ide torkolló utcák épületei képezik anélkül, hogy egymással kommunikálva egységes architektúrát hoznának létre. A templom sem itt, hanem az Alvég feletti dombon található. A teresedés kiemelkedő helyét elfoglaló polgármesteri hivatal patinás ugyan, de az eredetileg malomnak készült épület puritán célszerűségében kevésbé felel meg egy városközpont reprezentációs igényeinek. A volt városháza (később vendégfogadó, majd kultúrház) az egyetlen, félreismerhetetlenül urbánus hatású objektum. Máskülönben a polgárházak zöme egyszerű, gyakran kifejezetten falusias megjelenésű. Az architektúra egyszerű háttere előtt azonban élénk kisvárosi élet zajlik. Jászó átszállóhelye a Mecenzéfre, Poprócsra és Szepsire közlekedő buszjáratoknak. Kocsma, vendéglő, valamint néhány élelmiszerbolt, virágüzlet, papírkereskedés és ruhabolt található a központban. Mivel kevés a történeti kereskedőház, a volt paraszt-kézműves házak első szobái kezdenek megnyílni az utca felé. Néhány bódé is megjelent, valamint a hatvanas évek modernizmusában fogant szolgáltatóház is tarkítja az összképet. A város, amelyet ez a kisé diffúz hatású központ kiszolgál, hangsúlyaiban alig változott az elmúlt hatvan esztendőben. A poprócsi út melletti szegénynegyed eltűnt. A hosszanti kertek végén lévő gyümölcsösök helyén ma családi házak állnak. Az észak-déli tengelyű óváros ily módon egy-egy párhuzamos utcával bővült. Egy kisebb családi házas, raszterszerű telep és néhány tömbház is felépült. Mindez az Alvég relatív felértékelődéséhez vezetett a dombra kapaszkodó Felvég ellenében, de a városközpont morfológiai szerepét érdemben nem befolyásolta. Jelentős hatással van ugyanakkor a központ napi életritmusára a várostól keletre fekvő cigánytelep. A roma lakosság évszázadok óta jelen van a település életében, de demográfiai súlya csak az elmúlt évtizedekben lett meghatározó. A városi élettől szociológiai, életmódbeli és térbeli értelemben egyaránt távol lévő cigányságra a városközpont gravitációs erőt fejt ki. A cigánytelepről bevezető országúton - járda errefelé nem épült - állandó a gyalogosközlekedés. Mindez korántsem magától értetődő jelenség, hiszen a szomszédos Alsómecenzéfen - ahol a jászóihoz nagyon hasonló gettó alakult ki - rendszerint csak az iskoláskorú gyerekek szokták felkeresni a városközpontot.
